A mai nap barátom, egy kis község tiszteletbeli embere eljuttatott hozzám egy barátságos és igen tanulságos írást. Mivel kis hazánkban nehéz munkát találni vannak egyesek akiknek még az amit felajánlanak sem kell, ám ha segíteni szeretnél is a végén magad érzed kellemetlenül. Van aki nem dolgozni szeretne, csak fizetést?

Verébszámláló…

Ma polgármesteri karrierem kiteljesedett.

Nyakunkba varrták a szociális foglakoztatást. Ha akartuk, ha nem.Három hete felvettem 5 embert dolgozni, ma egy + 1 van belőle.

Pedig tisztességes hat órás munka, munkaruha stb. jár nekik.Karrierem csúcsát egy 18 éves gyerek teljesítette be. Kb. 2 hete “dolgozott” a drága gyermek, anyukája egyetlen “pöcörös” kisfia. A második napon már elkérte magát, mert a harmadikon ő már nem tud jönni, mert “kannázik” egy cigányzenekarban. Mondom jó, de le kell dolgozni a hiányzást.

A negyedik napon meg sem jelent, mert nagy kórt talált nála az orvostudomány! Neki bezártsági
érzése lesz a gödörásástól!

Ami 30x 70 vízelvezető ásásánál nagyon kijön,így az ötödik napja is regenerálódással telt. De orvosi igazolást hozott erről.
A hatodik napján bejött, de rosszul lett. A fűnyírástól asztmás rohamot kapott, másnap nem is jött, mert ugye ki kellett heverni a nagy légszomj okozta sokkot.

A hetedik napon így pihent. Az édesanyja még le is teremtett, hogy milyen szemét vagyok, majdnem meggyilkoltam a gyereket, és ha baja lesz, akkor én leszek a felelős.

A nyolcadik nap, az a semmittevéssel telt, be akart panaszolni engem, mert nem a szakképesítésének (8ált.) és a fizikumának megfelelő (kb. 190 centi és 80 kiló) munkát biztosítottam neki.

Ma reggel vidáman ismét munkára jelentkezett és nekem ehhez még jó pofát is kellett volna vágni. Gondoltam a verebek számolása – ülve!!!!- nem lesz megterhelő számára. Így hozattam neki egy párnás széket, leültettem és azt a munkát kapta, hogy meg kell számolnia statisztikailag az udvaron átrepülő verebeket. Kapott egy A 4 lapot és egy tollat és csak strigulázni kellett volna. Bíztam titkon abban, hogy hátha elszégyenli magát.

Háromkor kimentem és megkérdeztem:

– Na fiam, hány veréb repült át ma az udvaron?
– Nem tudom!
– Miért nem számoltad meg őket?
– Mer’ amire megszámoltam volna, addigra elrepültek!!!!!!!
– Jól van fiam, legalább nem piszkoltad össze a papírt.
– Ha így megy főnök akár egy hétig is eldolgozok ennyi irattal.

Egy Á betűt sem írt, hiszen sem írni, sem olvasni nem tanult meg!

Na, ezeknek fizetünk mi segélyt!

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website.
Ok
Share This