Színek, vakon: Vakszínek
ByLakatos Norbert 28 éves koráig úgy élt mint más emberek. Látta a napot, a fényeket a világot és élvezte annak örömét amit a színek adtak. A napfelkelte színáradatát, a tenger kékjét és mindazt ami széppé teszi látók számára az életet. SMS-t irt barátnőjének éppen amikor az elküldött SMS már nem érkezett el a szeméhez. Abban a pillanatban elveszítette látását egy csonthártya gyulladás következtében. Szereti az életet, az embereket de ennek ellenére a kihívás, hogy látó emberből vak lett egy pillanat alatt, őt is megviselte.
Kettő év telt el azóta.
Norbi mostanra tudja azt amit sok már korábban látását elvesztett ember, amit mi látók nem tudunk: 240ezer forintba kerül a JAWS 9 program amitől számítógépen olvasni tudja a weboldalakt. 100 ezerbe az a Symbian oprendszeres mobil amire közel 40 ezerért rákerül a beszélő telefon szoftver is. Az utcán már szinte vidáman fogadja, ha rászólnak: ” hé mi van miért lökdösődsz, nem látsz? ” – mert a fehér botot sem látják meg mások a kezében. Azt is kezdi elfogadni, hogy a mozgáskorlátozottak akadálymentesítése miatti járdaszegély lesüllyesztés okán, olykor a villanyoszlopnak koppan. Szép világot élünk, ilyen kedveset, ilyen törődésre bénát. Olyat, ahol az emberek ha nem elég jó túlélési adottságokkal rendelkeznek, így jártak. Egy hétvégi estén beszélgettem Norbival, amikor is azt kérdeztem, Ti vak emberek hogyan látjátok a színeket és az aki soha nem látta a színeket, mit hogyan gondol a színekről. A kérdést Norbi, egy vak társához intézte, tanulságos a válasz, érdemes elolvasni:
” Jó napot!
Nem furcsa egyáltalán a kérdés, abszolút jogos és már nagyon sokan feltették nekem. Igazából a színek felépítését, milyenségét senki nem magyarázta el, egész egyszerűen mindig mondták, hogy ez meg az így néz ki, ilyen színű, majd hozzátették az egyes dolgokhoz, hogy nagyon szép vagy nagyon csúnya és akkor kezdtek magyarázni olyat, hogy melyik színhez melyik nem passzol. Valamiért viszont számomra is automatikusan furcsa és nevetséges volt, amikor közölték valakiről egy buli alkalmával, hogy sárga nadrágban és lila zakóban van. Annyit mondtak viszont, hogy vannak ridegebb és hidegebb színek, melegebb, lágyabbak is, azokat viszont tudom, hogy pl. a fehér a béke és a nyugalom színe, a fekete a sötétség és a gyász színe, a szürke is amolyan borongós, unalmas és egyhangú színt jelez. Hát röviden és tömören hirtelen ennyit tudok erről Neked mondani, ha még eszembe jut valami, szólok.
Még talán annyi, hogy vannak amolyan félprofi tehetségek, akik a ruhájuk anyagából megmondják halál pontosan, hogy milyen színű… hát nem tudom, mennyire lehetséges az ilyesmi, nekem sose sikerült, maximum a durvább anyagúakról tudtam megmondani, hogy milyen (pl a fehér pólót talán felismerem). Én akkor is azt mondom: célszerű egy látót megkérdezni esetleg, hogy ez vagy az a ruha hogy áll rajtam, ez vagy az milyen színű, bár szerintem ruhákat is össze lehet úgy válogatni, hogy olyan szín legyen, hogy tök mindegy mit veszel fel, ne furcsállják a dolgot. ”
Hermann Tibi, “meggyboros”
no comment …
