Érzékelhetően nagy az optimizmus a Kínai kormány adománya iránt bár szerintem ez inkább hurá optimizmus és nem az objektivitás diktálta, megfontolt gondolkodást mutatja. 1959-ben amikor XIV. Dalai Láma mint fiatal gyermek elhagyta szülőföldjét és a szomszédos Dharamsalába menekült, mi magyarok ott álltunk mellette. Mondjuk ki bátran, szimpatizáltunk a XIV. Dalai Lámával és azt gondoltuk, hogy Kína elnyomó politikájával, rezsim szerűen változtatja meg egy szuverén ország életét.

Ez a korábban toleráns hozzá állás, valamint más szomszédos országok politikai tapsztalatai sem voltak elegendőek ahhoz, hogy a mai kormány óvatosabban “házasodjon” a kínai piaci szférával. Tehetős és valóban törekvő nép a kínai még akkor is ha egy napi bér egyes helyeken alig 2 dollár összeget jelent. Ez még akkor is nevetséges összeg ha Columbiában egy tanítónő keres havonta 2.5 dollárt.

Lengyelországban dúl a botrány hónapok óta, a kínai üzletemberek által kialakított üzleti modell okán, ahol bizony a lengyel nép nagyon rosszul járt azzal a Covec nevet viselő és a Kínai Kormány által tulajdonolt útépítő céggel, aki nem volt képes 52 km hosszú autópályát elkészíteni. A lengyel kormány 2009-ben olyan árajánlatot kapott a kínaiaktól, amit a lenygel vállakozók egyike sem tudott még megközelíteni sem. Varsóban erről a témáról hónapokig cikkeztek vezető napilapok, ám ez sem volt elég a munkák megakadályozáshoz.
A kínaiak jöttek, láttak és mentek isten vagy a kinai kormány jó hírével együtt, ahogy jöttek sebesen berobbanva, ezúttal némán és magyarázat nélklül suttyomban távozva.

Lengyelország Ukrajnával közös Futbal EB rendezéséhez erre a nevezetes 52 km-re lett volna szüksége. 2 év alatt a kínai kormány által tulajdonotolt cég nem tudott teljesíteni, abban az Európában ahol a Kínai kormány a Magyar Kormánynak is ígéretet tett és pénzügyi garanciára tett le egy vállalást ittjártakor.

Azt remélem, a magyar emberek pozitív élményeket fognak elkönyvelni a Kínai kormány ajánlatával, abban bízom, hogy a hurrá optimizmusnál több az amivel számolhat az országunk. Azt azonban csak halkan jegyzem meg, a CRCC-vel ami a fenti kínai kormány vállalat, vasútépítő cégével, a MÁV 2011-ben stratégiai megállapodást írt alá. A FT (Financial Times) korábbi cikkeiben fellelhető adatok alapján Kínai most Európa országaiban direktben köt üzletet, mint egykoron Amerika és más hozzánk méretesebb EU tagállamok tették: eladtak nekünk csokit, rágót, cigit és üdítőt, maguk termékeit, maguk embereik munkahelyéből és béréért. Mi magyarok meg adtuk érte a függetlenségünket, a luxus termékekért pedig oda adtuk, az édesség gyárainkat, a cukorgyártásunkat, a dohány iparunkat és az ásványvíz készletünket is az Izraeli spekulánsoknak. Ezek után most jön a kínai piac és megeteti velünk az olcsó ruházati iparát, a műszaki termékeit, majd végül letolja a torkunkon a pénzét is.

István király meg forog a sírjában…

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website.
Ok
Share This