A jelen bejegyzésem Dr. Somfai Balázs PTE ÁJK által publikált tanulmány bemutatásáról szól, melyben a nagyon alaposan felépített tanulmányt, a magam észrevételeivel látom el, úgy mint a gyakorlati tapasztalatra épülő eredmények és eredménytelenségek leírásával. Célom, hogy a kiemelkedően jól megírt Dr. Somfai tanulmány elterjedjen mások számára is és ebből erőt és tanácsokat meríthessenek a témában sorstársakként aposztrofálható embertársaim. Nekem anno senki nem segített mint ahogyan ma sem segít. Amiben viszont megkaptam a segítséget az mások bűntudata volt melynek során elismerték, hogy milyen módon segítették esetemben a gyermekem anyját, hogy jogellenesen külföldre vihesse, jogerős magyar bírói végzés ellenére, Petrásovits Mercédesz gyermekemet és addig húzhassa az ügyet, ameddig csak lehetett! Mercédesz 12 éves lett és ezért a Svéd törvények értelmében jogot nyert arra, hogy véleménye latba vetessék. A legutóbbi bírói végzés a magyar végzést semmibe vette és bár elfogadta anak jogfolytonosságát, ám végrehajtása iránt, az időmúlás okán, nem intézkedett és érvelésként beemelte a 12 éves gyermekem igényét. Az igényt, amit egy 12 éves koráig tévedésben tartott gyermek támasztott, egy igényt amit egy a bíróságot megtévesztő, hanyag svéd bíróság hozott az EU területén, 2011-ben! A jog más a gyakorlatban és más az elméletben…
Az ügy Brüsszelben folytatódik tovább, hamarosan …
A téma látogatottsága és az oldalon eltöltött idő is azt demonstrálja, hogy az általam kezdett publikációval, többen is remélnek segítséget és megoldást ügyükben.
Dr. Somfai Balázs: Kapcsolattartás az „új Brüsszel II. rendelet” tükrében
Az Európai Tanács 1999 őszén különleges ülést tartott Tamperében (Finnország). Az ülésen helyt adtak a bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének, amely egy valóságos jogi térség létrehozásáról elengedhetetlen, és prioritásként határozták meg a kapcsolattartási jogokat. 2000. július 3-án Franciaország kezdeményezést terjesztett elő a gyermekekkel való kapcsolattartási jogról szóló határozatok kölcsönös végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre
A 2001-ben hatályba lépett 1347/2000. Tanács Rendeletet a Tanács 2003. november 27-én hatályon kívül helyezte, azzal, hogy helyt adjon egy kibővített alkalmazási területtel bíró normának. 2005. március 1-jétől Dánia kivételével az Európai Unió minden tagállamában közvetlenül alkalmazandó és elsőbbséget élvez minden joggal szemben az „új Brüsszel II.”, a Tanács 2201/2003/EK rendelete.
A „szülői felelősség”
A rendelet megállapítja a joghatóságra, az elismerésre és végrehajtásra, valamint a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a központi hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat. A gyermek jogellenes elvitelére és a kapcsolattartási jogra vonatkozóan különös szabályokat is tartalmaz. A gyermekek számára egyenlőséget biztosító rendelet tárgyi hatálya kiterjed a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermek védelmére vonatkozó intézkedéseket is, függetlenül attól, hogy azok házassági jogi eljáráshoz kapcsolódnak-e.
A „szülői felelősség” (parental responsibility) kifejezés nem azonos a szülői felügyeleti jog (right of costudy) fogalmával, hiszen annál szélesebb, tágabb értelemben használja a rendelet.
A szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek – nem kimerítő – pusztán szemléltető jellegű felsorolását adja a rendelet 1. cikke (2) bekezdése:
• felügyeleti jog;
• kapcsolattartási jog;
• gyámság, gondnokság és hasonló intézmények;
• a gyermek személyének, illetve vagyonának gondozásával megbízott olyan személyek vagy szervek kijelölése és feladatai, amelyek képviselik vagy támogatják a gyermeket
• a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba helyezése;
• a gyermek védelmét célzó intézkedések a gyermek vagyonának kezelésével, megóvásával vagy rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban.
A Családjogi törvény a szülői felügyeleti jogok körében nevesíti a gyermek gondozását, nevelését, törvényes képviseletét, vagyonkezelését, a gyámnevezést és abból való kizárást. A külön élő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben gyermek elhelyezését közös szülői felügyelet hiányában is együttesen gyakorolják jogaikat, melyek közül ide tartozik a gyermek iskolájának, életpályájának megválasztása illetve tartózkodási helyének kijelölése.
A szülői felelősség a gyermek személyével és vagyonával kapcsolatos valamennyi jogra és kötelezettségre kiterjed, amelyet a természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály vagy jogilag kötelező megállapodás alapján gyakorol.
Hazánkban a gyermek szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. Ennek keretében a szülői felelősség körébe tartozó jogokat és kötelezettségeket elsődlegesen a szülő vagy a gyám gyakorolja, illetve teljesíti (gyámi tisztséget betöltő nevelőszülő, gyermekotthon vezető). E joggyakorlásnak összhangban az Egyezménnyel a gyermek érdekében kell történnie.
Ennél szélesebb személyi kör az, amely a szülői felelősség között felsorolt, de nem a szülői felügyelet körébe tartózó jogok
gyakorlására jogosult illetve adott esetben kötelezett (például a gyámi tisztséget nem vállaló nevelőszülő, gondozó, vagyonkezelő). Ez utóbbi körben említhetők azon jogi személyek is, amelyek a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek körében gyakorolják a gyermek személye, illetve vagyona gondozásával kapcsolatos jogokat és kötelességeket. Ilyen jogi személynek
tekinthető például a gyermekotthon.
A „polgári ügyek” fogalma azonban tágan értelmezendő, így kiterjed – például a gyermek átmeneti nevelésbe vételével kapcsolatos – a
nemzeti jog szerinti „közjogi” intézkedésekre is. A rendelet hatálya a szülői felelősségre vonatkozó minden határozatra – megállapítás, gyakorlás, átruházás, korlátozás vagy megszüntetés – kiterjed, függetlenül annak elnevezésétől, így az ítélet és végzés mellett az esetleg más névvel bíró határozatra is.
Tekintettel arra, hogy a rendelet „bíróság” fogalma alatt a tagállamok valamennyi az 1. cikk alapján a rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező hatóságát érti, hatálya nem korlátozódik a bírósági határozatokra, hanem kiterjed például a gyámhivatali határozatokra is.
A határozatok mellett a rendeletet alkalmazni kell a végrehajtható okiratokra, valamint a felek által megkötött az adott tagállamban végrehajtható egyezségekre.
Ideiglenes intézkedés
Az idő múlása a gyermek és a tőle külön élő szülő közötti kapcsolat hiánya következtében nem ritkán visszafordíthatatlan károkat, orvosolhatatlan következményeket okozhat a rendelet 46. cikk „Az alaki követelményeknek megfelelően végrehajtható okiratként elkészített vagy nyilvántartásba vett és valamely tagállamban végrehajtható okiratot, valamint a felek által megkötött, és a megkötése tagállamában végrehajtható egyezségeket, a határozatokkal azonos feltételekkel ismerik el és nyilvánítják végrehajthatónak.” gyermekben.
A megfelelő és gyors intézkedés a hatóságok részéről ma már nem csak lehetőség, hanem kötelezettség is a gyermek érdekének megfelelő ügyintézés során.
A saját véleményem: Ez Magyarországon azt jelenti, hogy a hatóságok, nagy ívben lesz*rják, a törvényt. A bíróságon sok helyen azt sem tudják mi ez a . Brüsszel II. rendelet, aztán a végrehajtási nyomtatványokat, azok kezelését sem ismerik. Hivatalból soha nem intézkedett még Magyar Bíróság, Magyar Gyámügy gyermek elviteli ügyben, mindig a szülők agilitásán és a jogi képviselők személyes kapcsolatain múlott az ügy! Gyakorlatilag, ha a szülő nem elég agilis, akkor a törvény végrehajtása szinte kieszközölhetetlen! A látszólagos együttműködés mögött, sok tunya, az ügyekben járatlan, a székeikben ideiglenesen átutazókkal találkoztam mindenhol! A hivatalokban sok kedves és segítőkész emberrel találkoztam az elmúlt 7 év alatt. Ezekből 1 helyen, 5 év alatt 3 ember fordult meg! Mind repülőnek használta a hivatali székét!
A gyámügy tehetetlen ügyintézői és a témában járatlan egyéb hatóságok is azt mutatják, hogy gyakorlati felkészítés nélkül a szenzitás megléte, kevés a probléma megoldásához.
A rendelet 20. cikke a kapcsolattartás szempontjából rendkívül fontos rendelkezést tartalmaz. Sürgős esetben a rendelet rendelkezései nem gátolják a tagállam bíróságait abban, hogy a tagállam joga szerint alkalmazható ideiglenes intézkedéseket – a védelmi intézkedéseket is beleértve – hozzanak a területükön tartózkodó személyek tekintetében, akkor is, ha a rendelet szerint más tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal az ügy érdemében.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például a szülői felelősség körében, a gyermek gondozási helyének kijelöléséről és a kapcsolattartásról érdemben határozatot hozó tagállam – például Németország – mellett párhuzamosan a másik tagállam – például Magyarország – ideiglenesen intézkedhet a gyermek-szülő kapcsolattartása vonatkozásában, amennyiben a gyermek Magyarország területén tartózkodik. A felek ugyanis ideiglenes intézkedéssel kérhetik, hogy a bíróság a gyermek-szülő közötti kapcsolattartás kérdésében (is) soron kívül határozzon (Pp. 156. §). Az ideiglenes intézkedések hatályukat vesztik, amikor az ügyet érdemben elbíráló tagállam bírósága meghozta a megfelelő intézkedéseket.
A saját véleményem: A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az egyik fél, aki erősebb ügyvéddel rendelkezik, azt hazudhat a másik tagállam területén mit csak akar. Abban az esetben ha a másik fél aki nem beszél ia nyelvet, vagy nem kellően területileg illetékes jogi képviselettel rendelkezik, még akkor sem nyerheti meg a gyermeket, ha neki lenne igaza. A pénz ebben az esetben kétséget kizáróan legyőzi az igazságot. Egy olyan anya esetében aki pl. a gyermekét erőszakkal vitte el külföldre a másik fél bele egyezése nélkül, hihető story az ő és gyermeke bántalmazása és ennek a hangoztatása, még h ha erre vonatkozóan adat fel sem merült. Ezt el lehet “sütni” és meg lehet etetni ,addig is a másik fél ÉVEKIG harcolhat az igazáért! Sebaj, addig legalább felnő a gyermeke, aki addigra elhidegül tőle, azt sem tudja, ki a másik szülő de ő bizton hiszi, hogy az igazi, szerető féllel él. A gyermek ugyan is alapvetően hisz a szüleinek, és a 3-4 évesen elrabolt gyermekek tudata még nem tárol kellően alaposan ahhoz, hogy a másik fél bent maradjon az emlékeiben. A gyermek úgy és abban a tudatban nő fel, hogy az aki őt neveli az jó. Ezt a látszatot fent tartani sokkal könnyebb, mert a másik fél nem érvelhet, nem bizonyíthat és gyakorlatilag egy senki elehet ebben az ügyben gyermeke szemében.
Az a szülő tehát aki jól rabolja el a gyermekét és kellően pénzes ügyvéddel húzza az időt, az bizony 5-8 évet is tud nyerni a vélt jogainak! Gyakorlatilag ez idő alatt elhidegül a másik féltől a gyermek! A jog tehát más írva és más a gyakorlatban!
A kapcsolattartás tárgyában hozott határozatok végrehajtása
A rendelet „right of access” kifejezése tartalmát tekintve a hatályos magyar „kapcsolattartási jog” fogalommal egyezik meg, melyet következetesen használok a rendelet tárgyalása során,ellentétben a hivatalos magyar fordítással, amelyik felváltva használja egyrészt a korábbi „láthatási jog”, valamint a „kapcsolattartási jog” kifejezést.
Saját véleményem: Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy más államok bírósága arra sem veszi a fáradtságot, hogy a másik tagállam bíróságától írásban megkérdezze, mondjátok kedves kollégák, nálatok ez most pontosan mit is jelent? A gyakorlatban kitalálósdi megy, aztán ahogy esik úgy puffan. A jognak köze sincsen a tényekhez, fogják és értelmezik a maguk szája szerint, mert hát jogot formálnak arra, hogy újra döntsenek, immáron a kedvük szerint.
A rendelet egyik legfőbb célkitűzése annak biztosítsa, hogy a gyermek fenn tudja tartani a kapcsolatot a szülői felelősség minden gyakorlójával a különválás után, még akkor is, ha azok külön tagállamokban élnek. A rendelet annak biztosításával fogja megkönnyíteni a határokon átívelő kapcsolattartási jog gyakorlását, hogy az egyik tagállamban a kapcsolattartási jogra vonatkozóan meghozott határozat egy másik tagállamban közvetlenül elismerhető és végrehajtható, feltéve, hogy azt igazolás kíséri.
Saját véleményem: Gyakorlatban a Svédországi tapasztalat az, hogy Svédország sz*rik a végrehajtható magyar ítéletre, mi több a magyar EGYEZSÉG szót nem is ismerik. Az, hogy egyezség számukra nem bírói ítélet, az két balga állatpolgár ostoba okmányolása, bírói segédlettel. Azt mondták az egyezségről, hogy ők ilyet nem is hallottak, ez nem lehet igaz, majd a végzésre ami a láthatásról és a külföldre vitel tilalmáról szólt, hogy ezt meg el sem hiszik, hiszen ha az anyánál van elhelyezve a gyerek, akkor ő a gyám. Az apa meg egy állatfajta, aki a nemzésben kivehette a részét? A gyermekét bántalmazó, jogellenesen külföldre vivő szülő pl. bátran hazudhatja azt, hogy ő már jó anya, vagy apa, ha az új tagállamban morálisan viselkedik, és ezzel a korábbi életvitelére vonatkozóan adatokat fel sem kutat a fogadó tagállam bírósága. Elég egy ostoba, lusta és pökhendi bírói tanács bármely ország tagállamában és a másik fél egy életre megkeserülheti, hogy harcolni mert a gyermekéért!
Abban az esetben is, ha a nemzeti jog nem írja elő a láthatási jogot biztosító határozat végrehajthatóságát, az eredetileg eljáró bíróság a határozatot a jogorvoslat ellenére végrehajthatónak nyilváníthatja.
A végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelem szabályait a Rendelet a 2. szakasz 28-36 cikk részében rendezi.
Rendelet 23. cikk „A szülői felelősségére vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben: a) az ilyen elismerés — a gyermek érdekeit figyelembe véve — nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, ahol az elismerést kérik; kiállítani, feltéve, hogy betartottak bizonyos eljárási garanciákat. Az új eljárás azonban továbbra sem gátolja meg a szülői felelősség gyakorlóját abban, hogy – amennyiben kívánja – a végrehajthatóvá nyilvánítást a rendelet vonatkozó részei szerint [40. cikk (2) bekezdés] kérelmezve kérje a határozat elismerését és végrehajtását.
Végül a kapcsolattartás jogról rendelkező határozat végrehajtása érdekében lehetővé teszi a rendelet, hogy, még ha a végrehajtás szerinti tagállam joga nem is biztosítja a határozat végrehajtását, az eredetileg eljáró bíróság a határozatot a jogorvoslat ellenére végrehajthatóvá nyilváníthatja [Rendelet 41 cikk 1) bekezdés].
Saját véleményem: Erre még nem láttam precedenset és a hozzám fordult ,eddig segítséget kapott szülők egyike sem találkozott ezzel. Amiket látok és hallok, annak köze sincsen ezen állításhoz a gyakorlatban.
Az igazolás kibocsátása, tartalma
Másik tagállamban a kapcsolattartást szabályozó határozatot közvetlenül akkor ismerik el és hajtják végre, ha azt, a határozatot meghozó eredetileg eljáró tagállam bírósága által kibocsátott igazolás kíséri. Az eredetileg eljáró bíróság az igazolást akkor állítja ki, ha megbizonyosodott arról, hogy az alábbi eljárási garanciákat betartották:
a) valamennyi érintett fél lehetőséget kapott a meghallgatásra;
b) amennyiben a határozatot az alperes távollétében hozták meg, a meg nem jelent személy részére kézbesítették az eljárást megindító iratot, illetve az ezzel egyenértékű iratot megfelelő időben és oly módon, hogy az említett személy gondoskodni tudjon saját védelméről, vagy az említett személy részére kézbesítették az iratot, ám nem ezeknek a feltételeknek megfelelően, azonban megállapítást nyer, hogy ez a személy egyértelműen elfogadta a határozatot;
c) a gyermek lehetőséget kapott a meghallgatásra, kivéve, ha a meghallgatást nem
tartották célszerűnek a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt.
Az igazolást a Rendelet III. mellékletében található formanyomtatvány kitöltésével a határozat nyelvén kell kiállítani. A formanyomtatványnak a fenti eljárási garanciák mellett tartalmaznia kell:
a) a kapcsolattartásra jogosult, kötelezett, gyermek adatait,
b) határozatot hozó bíróság nevét, székhelyét,
c) határozat keltét, hivatkozási számot,
d) nyilatkozatot a végrehajthatóságról,
b) ha – a sürgős eseteket kivéve – a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik;
c) ha a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot;
d) bármely személy kérelmére, aki azt állítja, hogy a határozat sérti a szülői felelősségét, ha azt úgy hozták meg, hogy e személy meghallgatására nem adtak lehetőséget;
e) ha a határozat összeegyeztethetetlen a szülői felelősségre vonatkozó későbbi határozattal, amelyet abban a tagállamban hoztak, ahol az elismerést kérik;
f) ha a határozat összeegyeztethetetlen egy későbbi, szülői felelősségre vonatkozó határozattal, amelyet a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti másik tagállamban vagy harmadik államban hoztak, feltéve, hogy a későbbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, ahol az elismerést kérik.
vagy
g) nem tartják be az 56. cikkben meghatározott eljárást.”
f) a jogosultra illetve kötelezettre háruló egyedi kötelezettségeket (utazás, utazási költségek). Az igazolást kiállító bíróság tehát részletes információval kell, hogy szolgáljon a kapcsolattartás vonatkozásában is. Ez egyik oldalról előnyös, hiszen ösztönzi a határozatot hozó bíróságot a kellően részletes szabályozásra, ugyanakkor e tekintetben megismétli a határozat tartalmát, amit szintén be kel mutatni a végrehajtás során., bár nem kell lefordítani.
Az igazolás kiállítása – amennyiben a határozat közlésének időpontjában fennálló határon átnyúló ügyben hozták – hivatalból történik (ex officio) és megegyezik a határozat végrehajthatóvá válásának időpontjával. Bármelyik fél kérelmére kell kibocsátani, ha az ügy csak később érint más tagállamot is.[Rendelet 41 cikk (3) bekezdés].
Jogorvoslatnak az igazolás kibocsátásával szemben nincsen helye, azonban a lényeges tévedés esetén helyesbítése kérhető az eljáró bíróságtól.
A végrehajtás
A tagállamok által kijelölt központi hatóságok egyedi ügyekben együttműködnek és közvetlenül vagy hatóságokon keresztül megteszik a szükséges intézkedéseket (információgyűjtés, tájékoztatás, segítségnyújtás, kapcsolattartás, mediáció).
Saját véleményem: A gyakorlatban ez elég ostobán folyik, mert a fogadó tagállam telefonon lefolytatja, az eléggé rideg és a tényeket nem érdeklő beszélgetését, majd eldönti, a jelen lévő gyerek meg az esetleges iskola pszichológus segítségével, hogy mi a a jó a gyereknek. Például a gyerek állíthatja, hogy őt zaklatja a szociális segítő az iskolában ,sokat kérdez tőle. A mediáció így megdőlhet, avagy félrevezethetővé válik. Svédországban a Mobbing fogalmát már kisgyermek korban megtanítják, ami azt jelenti, hogy a gyerek mindenre mondhatja őt mobbingolják, nevezetesen pszichoterrorizálják, elnyomják. Ezt már akkor is elsütheti egy gyerek, ha a tanár tovább kérdez, többször kérdez, nem jókor kérdez, sokat kérdez. Akármiét lehet Mobbingot kiáltani Svédországban. Egy gyermek tehát aki jogellenesen elvisznek, a másik fél azon látszatkeltésével ,hogy a vivő szülő jó a másik fél rossz, pszichésen leáshat addig a gyermek lelkében, hogy az amikor kiemelik a témába okán egy beszélgetésre, simán mobbingolással leállíthatja a pszichológust, segítőt, akárkit. Kvázi, ha a gyermeket okosan megtéveszti egy hazugságra kiélezett személy, akkor az bizony azt is elhiteti, hogy a másik fél, maga IV. Béla király. A megtévesztett, ellátott, szociálisan kiszolgáltatott gyermek pedig, soha nem jön rá, hogy magyarosan megmondva, őt bizony jól “átb***ták” ! Ezek után, csoda ha a bíróságon sem érdekli őket a tények, csupán a maguk észlelése, de ha az ügybe érdemi tanú keveredne, az gyorsan le lesz hűtve, mert ő már nem az idili tárgyhoz tartozóan nyilatkozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Svéd Bíróságot nem érdeklik a tények, a Magyar Bíróság pedig ne magyarázza meg nekik miről is szól a határozat. Ők kellően okosak és felkészültek, hogy telepatikusan ezt megkérdezzék! Éljenek a Svéd Ufók!
Az igazolás és a határozat másolatának birtokában a kapcsolattartásra jogosultnak nem kell mást tennie, mint segítségnyújtás (ami egyébként térítésmenetes) iránti megkeresést kell benyújtania a szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságának.
Saját véleményem: Ez a gyakorlatban eddig 7 évembe került! Eredménye: Semmi! Ez tehát a gyakorlat az elmélettel szemben!
A rendelet 45 cikk 2) bekezdése szerint az igazoláshoz csatolni kell a III. számú melléklet 12.pontjának (a kapcsolattartási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezések) a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvére fordítását.
Saját véleményem: Elmentem a PKKB-ra a Polgári Kollégiumhoz, hogy kérem ezt a III.mellékletet kitöltve átadni részemre, mire a válasz, hogy ez nem is létezik, ilyen nincsen. IRM-be telefon, Dr.Szirányi Pál úr segítségével, érdekes módon lőn világosság és lett papír olyannak, aki nem én vagyok, nem is jogosult az ügyemben eljárni, mi több még a velem való jogos kapcsolat fennállását sem kellet igazolnia. Csupán mert ő az IRM munkatársa, megkapta, amit ez úton is köszönök Szirányi Úrnak, mert az Ő segítsége nélkül ott döglött volna meg az ügy az elején ahol volt! Tehát az IRM-ben vannak olyan munkatársak, -sajnos Szirányi Dr. már máshol dolgozik – akik szívükön viselték az ügyet, ami nem volt elmondható az őt követő ügyintézőkről. Gyakorlatilag az ügy attól kezdve, a magam erejétől és agilitásától ért el odáig, hogy letárgyalták.
A végrehajtási eljárásra a végrehajtás szerinti tagállam joga az irányadó és az igazolt határozatot ugyanazokkal a feltételekkel kell végrehajtani, mint az abban a tagállamban hozott határozatokat, azaz „nemzeti” határozatként kell kezelni, kivéve ha a határozat összeegyeztethetetlen egy későbbi végrehajtható határozattal. [47. cikk 1), 2) bekezdés] Lényeges, hogy a nemzeti hatóságok olyan szabályokat alkalmazzanak, amelyek – a rendelet
célkitűzéseinek veszélyeztetése nélkül – biztosítják a határozatok hatékony és gyors végrehajtását, ami különösen fontos a kapcsolattartási ügyek tekintetében. Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletében is hangsúlyozza, hogy a végső határozatok végrehajtása sürgős intézkedéseket igényelnek.
Álláspontom szerint e cél eléréséhez segít hozzá többek között a Rendelet 48. cikke. Megengedi – sőt, a cikk megalkotásával ösztönzi –, hogy a
végrehajtás szerinti tagállam bíróságai (hatóságai), gyakorlati intézkedéseket tegyenek a kapcsolattartás megszervezéséhez, amennyiben a kapcsolattartás szabályozó határozat nem vagy nem elégséges mértékben tartalmaz ilyen rendelkezéseket. A gyakorlati intézkedések megtétele során azonban nem lehet elérni a határozat érdemi elemeitől.
A vonatkozó rendelkezések a Gyer-ben
A különböző államokban élő szülők és gyermekek közötti kapcsolattartási konfliktusok általában összekapcsolódnak a gyermek jogellenes külföldre távozásának tényállásával.
Vélhetően ez az oka annak, hogy a Gyer. a gyermek végleges külföldre távozása témakörben szól a rendelet adta lehetőségekről.
A gyermek végleges külföldre távozásához szükséges szülői nyilatkozat – gyámhivatali – jóváhagyása [Csjt. 77. § (3) bek.] iránti kérelemhez csatolni rendeli az alábbi okiratokat:
– a külföldi hatóság által kiállított környezettanulmányt,
– iskolalátogatási igazolást,
– jövedelemigazolást,
– befogadó nyilatkozatot.
Saját vélemény: Ezzel ellentétben, bírói végzéssel megtiltott gyermek elvitel, kiegészítve házassági egyezséggel, gyakorlatilag sz*rt sem ér Svédországban. Kizárólag az ostoba hazudozás nyerhet, még akkor is ha a jog megfogalmazása szerint jó néhány okirat beszerzése szükséges a gyermek végleges külföldre viteléhez.
Gyakorlatilag egy szülőnek a váláskor a válási végzésben pontosan rögzítenie kell, hogy a gyermek külföldre vitele, milyen jogi háttérrel történhet. A bírói szabatosság határait érdemes kitolni és felhívni a bíróság figyelmét, hogy a végzésben rögzítse, minden fogalom értelmezését. Sajnálatos, de ennek hiányában, egy jogellenen külföldre vitt gyermek esetében, szinte tehetetlenné válik az a szülő, akitől elvitték a gyermekét.
Érdemes ébren lenni és kifejezni aggodalmainkat a bíróságon is, mert ennek hiányában, sok fejtöréssel futhat össze aki megfutja ezeket ak öröket mint én is!