Amikor elkezdted, úgy gondoltad jól teszed amit teszel. Később meg úgy, hogy rosszul tetted. Az is te voltál ez is Te vagy. Az élet ilyen:tanulunk a hibáinkból!

Az emberi lét harc és ezáltal szenvedés. A harc oka a vágy, a szenvedés oka a harc. Elengeded a vágyakat, nem lesz harc és nem lesz szenvedés.

Senki nem tanítja, hogyan legyél jó apa. Azt gondolod, jó az ahogy teszed. Aztán rájössz dolgokra és másképpen teszed, mert reméled úgy jobb. Végül rájössz, hogy a nőknek történő megfelelés tesz bennünket tehetetlenné, mert azt gondolod, az etalon a másik szülő. Ahogy nem akarsz megfelelni és önmagad leszel, minden szeretet teljesebb és biztonságosabb lesz. Köss békét önmagaddal és ne akarj olyan lenni mint amit elvárnak tőled, legyél csak önmagad.

Az élet kiszámíthatatlanságában pont az a szép, hogy az elmúlás is csak jön és elmegyünk egy másik dimenzióba. Sokszor érzem azt az elmúlt 1 évben, édesapám halála óta, hogy a félelem az elmúlástól tesz bennünket szorongóvá a világban. Leéljük az életünket, a halál félelmének árnyékában?

Egy életen át küzdesz, hogy valaki legyél pedig elég lenne csak létezned. Ebben a világban az emberek csendes réteken és hegycsúcsokon álmodják a nyugalmat, miközben a Himalája tövében az emberek a városokban éreznék jól magukat, álmodják ők ezt viszont a mi világunkról. Az élet ezzel szemben ott és akkor zajlik, abban a pillanatban amiben élünk.