” A fiatal nőt azzal vádolják, hogy a jelzett időben Jaír Naveh tábornoknak, az izraeli középső katonai körzet akkori parancsnokának a titkárnőjeként magához vett mintegy kétezer szigorúan titkos iratot. Elismeri, hogy ideológiai indítékokból cselekedett. “Fontosnak tartottam, hogy a közvélemény tudomására hozzam a hadsereg módszereit” – mondta kihallgatóinak a sajtó szerint. Hozzátette, hogy “a történelem színe előtt bocsánatot nyertek azok, akik felhívták a figyelmet háborús bűntettekre.

Az ügyvéd, Avigdor Feldman azt hangsúlyozta, hogy védencének “szabad hozzáférése volt Naveh tábornok számítógépéhez, s ott egy legfelsőbb bírósági döntéssel ellentétes parancsokat talált”, ami bántotta a lelkiismeretét.”

Az eset elkövetésekor a lány alig 18 évesen, un. ideológiai okokra hivatkozva fogta és eldöntötte, hogy Jaír Naveh tábornoknak, az izraeli középső katonai körzet akkori parancsnokának a számítógépéből ellopja és közzé adja azokat az ellentmondásokat, melyeket egy jobb állam apparátus esetében katonai puccsra történő előkészületnek neveznének, Izraelben, ahol ugyebár ez csak sima ármánykodás, lehetséges áskálódni a meglévő kormány rend ellen.

Az alig 18 éves lányka Anat Kám, felismerte ezt a katonai puccs helyzetet, ám ezért nem katonai kitüntetésben, állami elismerésben, hanem halálbüntetésben részesülhet Izraelben. Ennek prózai oka, hogy kiteregette a szennyest ország-világ elé. Egy államiságában kétes rendszer nehezen tűri a kakás pelenkát az arcában és nem rettennek meg attól sem, hogy nyilvánosan vesznek elégtételt a szennyes teregetőn még ha az 23 éves lányként, megvédte államának rendszerét, embereinek biztonságát.

Azt hiszem kezdem érteni mi a jogrend lényege: Szólj bátran, mondj igazat, becsukatunk, ellehetetlenítünk, lejáratunk és ha ezek után okod és kedved van még szövegelni, megöletünk! Komoly bizonytalansági érzésem lett hirtelen, olyan erősen szorongós, aktívan morózus és egyszerűen tátva maradt a szám. A nemzetközi közvélemény meg olyan mint egy pénzért megvásárolt szócső!

Hajnal volt amikor 60 fiatalember  azon töprengett, hogyan lesznek képesek egy novemberi esős napon arra amire mások, akik nem nélkülöznek talán nem is gondolnának. A meleg otthonból ki szeretne ki sétálni a hűvös éjszakába a vak sötétbe, főleg ha nem zavarja oda senki? Aligha kétséges, nem szívesen megyünk ilyen helyekre akár hogyan is de nem vágyunk rá. Ez a 60 fiatal azonban más volt, más és különösebb mint azok akik a melegen ültek otthonukban, hiszen őket a megélhetés, a szükség az erdő felé szólította. Az emberek elindultak sorokban és azon tűnődtek, Ukrajna számukra ad e lehetőséget az életre, vagy az élet ad e esélyt a túlélésre, ha a hajnalt az erdőben töltik. A hajnalt ahol közel 60 fiatalember az élelmezésének biztosítása és a családja megélhetése érdekében, elindult és szerencsét próbált. A szerencse persze erős szó arra, ha az éjszaka közepén 17-20 éves fiatalok 2-3 darab, 20-25kg -os szekrényekkel a hátukra szerelve, a tiltott határzónában cigarettát csempésznek. Igen, sajnos ezen fiatalok megélhetését az egyik zavarosban halászó megélhetés, a cigaretta csempészés adja mai napokban is. Az életben maradás pedig süket füleket, kitartást és erőt követel tőlük, amíg a hivatalok részéről napjainkban is, több ezer dollár vesztegetési pénzzel támogatott és védett útvonalat adva, jelent egyeseknek 30, másoknak akár 70 dollár egyszeri pénzt is a futárok  esetében. Ott, akkor amikor egyesek havonta 20 dollárt keresnek, a 70 dollár bizony több hónapi pénzt jelent, becsületes munkával pénzt kereső embertársaikkal szemben. Két testvér akik azon küzdenek, hogy életben maradjanak közte ennek a 60 főnek, mert a csempészésben vannak a csomagolók és vannak a hordárok. A fiatalok előre eldöntötték, életben maradnak és csomagolnak de az idősebbik aki alig töltötte be a 18 évet, hamarabb érkezik és azok közé kerül akik nem csomagolással, hanem szállítással, 20 dollárnál több pénzt kapnak egy fuvarért.

Mit is értünk a szállítás alatt? Érzékletesen 25kg cigaretta csomag, felszíjazva 2 vagy 3 csomagnyi egységben, egy emberre! 18 éves, alig 70 kg-os fiatalok, 50-75 kg-nyi csomagokkal?

Bizony pont erről van itt szó kérem szépen!

Az útvonal ismeretlen. Ez esetben a hegyek voltak, ahol közel 3 órányi gyaloglás után az idősebbik testvér leszakadva a többitől ott maradt a szakadó esőben. A többi fiatal e közben azt gondolta,  Gábor – mert hogy így hívják őt – lement a hegy másik oldalán. Közel 4 hét telt el mire az egyik fiatal felkereste Gábor édesanyját, hogy elmondja mi is történt, hogyan szakadt el tőlük a társuk. A hivatalos szervek így az illetékes ukrán rendőrség egyik illetékes vezetője, felkereste az anyát. Azt mondta 1000 USD -ért kiadja az Interpolnak az ügyet. Az anya ekkor elszörnyedt, de a fia életéért bármit alapon, előszedte megtakarított pénzét. A közel sem 1000 USD összeget átadta, de az illetékes rendőr nem csak azt kérte el, hanem a gépjárműve tankolására szolgáló üzemanyag árát is. Ukrajnában, napjainkban így élnek a határmentén. A rendőrség közel 1 hónapig nem lépett semmit, az illetékes határ menti keresés meg abból állt, hogy eltűnt ez a rendőrtiszt, a vámosok meg először kereső kutyát és csapatokat ígértek a családnak, később már csak a helyi illetékes parancsnok ment fel egy terepjáróval a keresésre, lévén az útvonal már el volt adva másnak. Mit is jelent ez az el volt adva másnak rész? Azt, hogy az illetékes hatósági embertől megvették a békés csempészés jogát a határ mentén. A békés és nyugodt csempészés jogát, ami olykor így végződik mint Gábor esetében. A család persze tehetetlen volt ezért megkísérelték elérni azt, hogy keresés legyen az eltűnt gyermek után, de végül is elmondták, az életük legyen fontosabb holmi cigaretta nepper útvonal felkeresésnél, ha meg nem értik majd lesznek akik elmondják, mit hibáztak.

Novembertől, teltek múltak a hónapok végül márciusban egy Románia segítséget kaptak, aki elkezdte a másik oldalról keresni a megoldást. Azt a megoldást amiben nem hitt a család, azt  a megoldást ahol Gábor előkerülhet. Románia nem volt rest és az illetékesek sem teketóriáztak, oda mentek ahová a család kérte és néhány órás keresés után meg is találták Gábort: Ott az erdő szegletében, összegörnyedve, szinte azonosíthatatlanul, de a porhüvely még is a Gábor volt, ruhája elárulta Őt. Testvérei elborzadva vették tudomásul, hogy a kupac ruha az útszélén ami már messziről bűzölögve jelezte az arra közeledőknek, az Ő testvérük maradványa.

Az eset a XXI. század békés Európájának egyik ellentmondása, ott ahol azt hisszük nincs nélkülözés, éhezés és az embereknek méltóságos életük van, ott ahol azt hisszük az élet minőségét egységesen elérhetjük.  Azt hisszük, hogy az Unió védelmet ad embernek, fajtájától és nációjától függetlenül, miközben a hatalom eljátssza gyáva pénzéhes táncát, rajtunk, a fejünk felett, az emberi élet eltiprásának árán is. Jönnek az újabb Gáborok és Gábor palánták, akik rongyos 20 dollárért is vásárra viszik a lelküket egy olyan országban, ahol állítólag az Unió védelme biztos hátteret jelenthetne, ahol élettere lehetne ha Ukrajna elismerné a kettős állampolgárságot. Ukrajna álláspontja az Unióhoz csatlakozásról ismeretlen akár csak Fehéroroszországé és Moldováé is.  Az új Orbán kormány törekvése ismert a kettős állampolgárság ügyében, ám az aligha ismert mindenki számára, hogy ezek az emberek az életüket kockáztatják ezzel: Ukrajnában tilos a kettős állampolgárság és van olyan un. határ menti egyedi jogalkalmazás amit, mi el sem tudunk képzelni. Magyar állampolgárként, az Ukrán területről ki kell jelentkeznie a polgárnak, még ha kettős állampolgár akkor is, mert vagy több milliót fizet érte, vagy egyszerűen becsukják. Szeretteit hátrahagyva élnek a magyar ajkú ukránok a határ menti városokban és remélik, egyszer Ukrajnában is változik valami. Mind addig amíg ez megtörténik, családok százai rettegnek Ukrajnában visszatérő rokonaik miatt, hogy a határon nehogy atrocitás érje őket, vagy soha többé ne engedjék vissza Magyarországra.

Jó dolog ez a kettős állampolgárság ám Európai és civil mértékkel mérve is, az ember szabadságjogához, hozzá tartozik az anyaföld iránti elkötelezettség, népeink hagyománya és azon ismérvek, amitől embernek érezzük magunkat, egy kedves népdal, egy kedvenc étel, vagy szülőföldünk, szeretteink körében történő, békés otthon lét örömérzése is. Ukrajnából napjainkban az emberek ebből, ha magyarok biztosan nem részesülnek, idegesség és gyötrelem nélkül.

Reméljük Gábor halála nem volt hiába való és a Gáborhoz hasonló fiatalok élete, hamarosan boldogabb és élhetőbb lesz, családjaik megismerhetik a békés családi közelséget és gyomor görcs nélkül mehetnek majd haza szeretteikhez. Reméljük… aludj békében Gábor!

/ Bejegyzésem lezárását követően jutott el a következő Orosz hír a médiáig, hasonlóan érdekes, bűnügyileg is gátlástalan megoldást taglal az Index.hu:http://index.hu/kulfold/2010/05/24/megzsaroltak_a_banyaszozvegyet/ /

Egy normális országban, tisztességes államrendszerben, egyértelműen meg van határozva, hogy egy kilowatt áram, vagy egy m3 gáz mennyibe kerül, a mérőóra által mutatott mennyiséget be lehet szorozni ezzel az egységárral, és máris megvan az eredmény, hogy mennyit kell fizetni. Nálunk nem így van, mert ez nem normális ország, és nem működik egy tisztességes államrendszer.

Vegyünk akkor egy villanyszámlát. Nézzük meg miből áll össze a számla végösszegét jelentő, fizetendő 6758 Ft díj:24h áramdíj tömb I. 110 kWh 20,38 Ft/kWh 2 242 Ft 24h áramdíj tömb II. 45 kWh 21,68 Ft/kWh 976 Ft Összesen: 3 218 Ft. Idáig rendben is lennénk, hiszen a fentiek szerint a 40 napos időszakra 155 kWh fogyasztás után 20,38 és 21,68 Ft-os egységáron (az már rejtély, hogy miért a két különböző egységár, de még belefér) 3 218 Ft áramdíj fizetendő. De ezzel nincsen vége, mert a számla folytatódik, úgymint:Szénipari szerkezetátalakítási támogatás 31 Ft, Kedvezményes árú villamosenergiai támogatás 19 Ft Összesen: 50 Ft Átviteli-rendszer irányítási díj 89 Ft,Rendszerszintű szolgáltatás díj 66 Ft, Elosztói forgalmi díj 1 341 Ft Elosztói veszteség díj 648 Ft, Menetrend kiegyensúlyozási díj 78 Ft, Összesen: 2 222 Ft

Még nincs vége, de egy villanyszámlában ez a menetrend kiegyensúlyozási díj figyelemreméltó kreativitásra vall, ezért érdemes egy kicsit megpihenni. Továbbá: Elosztói alapdíj 150 Ft Összesen: 2 372 Ft Na már most, ha az áramdíjhoz (3.218 Ft) hozzáadjuk ezt a többit (2.372 Ft), akkor 5 590 Ft jön ki, amihez még a 20 % ÁFA jön hozzá + 50 Ft AHK (ez isrejtély, hogy micsoda) és máris megkapjuk a villanyszámla 6 758 Ft végösszegét.

Ha valaki meg tudja mondani, hogy az áramdíjon túl megjelölt őrületek, amik összesen 2 372 Ft-ot tesznek ki, miért kerülnek Lajos bácsi és Ilonka néni villanyszámlájába felszámításra, az akkor azt is mondja meg, hogy ezek az ilyen-olyan díjak miért éppen annyi összegűek, és miért nem alacsonyabbak, vagy magasabbak. Valamint mikor, ki állapította meg pl. a menetrend kiegyensúlyozási díj 0,5000 HUF/kWh egységárát, és ennek mi a fene köze van az én villanyszámlámhoz. Ha még egyszer megnézzük a számlát, akkor láthatjuk, hogy a tényleges áramfogyasztás után 3 218 Ft-ot kellene fizetni, de ezt feltornázták a TELJESEN ELLENŐRIZHETETLEN plusz költségekkel 6 758 Ft-ra.

A gázszámlával hasonló a helyzet, de ott az átejtés talán még bonyolultabb. Persze a számla itt sem az elfogyasztott gázmennyiség és az egységár szorzata, hanem korrekciós tényezőt, fűtőértéket (MJ/m3), elszámolt hőmennyiséget is számítanak és a számla összege az egységár és az elszámolt hőmennyiség szorzata, amiben a fűtőérték (MJ/m3) és az elszámolt hőmennyiség (MJ) adja a
két ismeretlenes egyenletet, és őrzi meg a számla összegének titkát.

Miért van ez így? Hol van ilyenkor a fogyasztóvédelem? Mikor lesz már ennek vége?

A villanyszámla analógiájára elképzeltem, hogyan is festene egy zsemle számlája az e.on büféjében:Péksütemény 1 db 8,50 Ft Búza vetési és aratási összetevő 2,32 Ft Búza érlelési nap-egyenérték 0,27 Ft Búza kelési bizonytalansági faktor 1,88 FtBúza feldolgozási (háztáji) veszteség 0,66 Ft Búza sikér-díj 1,30 Ft Kukorica bánatpénz 0,72 Ft Vízbázis fejlesztési hozzájárulás 0,20 FtPékség újrafestés, rovarirtás 0,52 Ft Gömbölyítési jutalék (művészeti felár) 0,78 Ft Szolárium (régebben színkezelési) pótdíj 1,70 Ft Sütőlapát korszerűsítési alap 0,88 Ft Azonosítás 0,34 Ft Kifli szolidaritási együttható 2,40 Ft PTU.KAH.ZZ 1,90 Ft  Összesen: 27 Ft

Ezekhez a multikhoz egyre inkább igazodik és hasonul a víz és csatorna mű. Nem a számlájukkal a hozzáállásukkal. Bármilyen probléma vagy vita keletkezik a szolgáltató és közöttünk első és nyomatékos kijelentésük, (nem fizetsz kikapcsoljuk, vagy leszereljük a mérő órát). Tehát jogorvoslati lehetőségünk is csak a vitatott számlák kifizetése után lehetséges ha továbbra is szeretnénk villany mellett olvasni, gázzal főzni és vizet inni.

Jó lenne ténylegesen ha ezeknek a társaságoknak megpiszkálnák a működését és az egyedi szolgáltatók felé azt a fenyegetési lehetőséget, hogy vitatott helyzetekben Ha NEM FIZETSZ LESZERELJÜK a mérőórát. Nem azokról van szó akik nem fizetik a számlájukat, hanem arról az esetekről beszélünk amikor ezek a multi vagy hatalmi pozícióból szolgáltató cégek téves vagy rossz számlákat állítanak ki. Történjen ez az általa kezelt mérő hibájából vagy számlázási hibából. Ezekben az esetekben nagyon gyorsan kicserélik a mérőket és másfél, két hónap múlva mikor megjön a számla csak akkor fedezhető fel a túlszámlázás. Már nem tehetünk semmit mert a leszerelt mérőket ezek a szolgáltatók nagyon gyorsan szétszedik vagy átszerelik, így a fogyasztót meggátolják annak lehetőségétől, hogy bizonyítsa a mérő hibáját.

Elgondolkodtató: Mikor egy cégvezetés alap gondolata és mondata a következő: HA NEM FIZETSZ LESZERELJÜK, KIKAPCSOLJUK! Érdekes piaci megközelítés a XXI. században!

Köszönöm Norbinak a téma lehetőségét és az írás java részét…

Verébszámláló…

Ma polgármesteri karrierem kiteljesedett.

Nyakunkba varrták a szociális foglakoztatást. Ha akartuk, ha nem.Három hete felvettem 5 embert dolgozni, ma egy + 1 van belőle.

Pedig tisztességes hat órás munka, munkaruha stb. jár nekik.Karrierem csúcsát egy 18 éves gyerek teljesítette be. Kb. 2 hete “dolgozott” a drága gyermek, anyukája egyetlen “pöcörös” kisfia. A második napon már elkérte magát, mert a harmadikon ő már nem tud jönni, mert “kannázik” egy cigányzenekarban. Mondom jó, de le kell dolgozni a hiányzást.

A negyedik napon meg sem jelent, mert nagy kórt talált nála az orvostudomány! Neki bezártsági
érzése lesz a gödörásástól!

Ami 30x 70 vízelvezető ásásánál nagyon kijön,így az ötödik napja is regenerálódással telt. De orvosi igazolást hozott erről.
A hatodik napján bejött, de rosszul lett. A fűnyírástól asztmás rohamot kapott, másnap nem is jött, mert ugye ki kellett heverni a nagy légszomj okozta sokkot.

A hetedik napon így pihent. Az édesanyja még le is teremtett, hogy milyen szemét vagyok, majdnem meggyilkoltam a gyereket, és ha baja lesz, akkor én leszek a felelős.

A nyolcadik nap, az a semmittevéssel telt, be akart panaszolni engem, mert nem a szakképesítésének (8ált.) és a fizikumának megfelelő (kb. 190 centi és 80 kiló) munkát biztosítottam neki.

Ma reggel vidáman ismét munkára jelentkezett és nekem ehhez még jó pofát is kellett volna vágni. Gondoltam a verebek számolása – ülve!!!!- nem lesz megterhelő számára. Így hozattam neki egy párnás széket, leültettem és azt a munkát kapta, hogy meg kell számolnia statisztikailag az udvaron átrepülő verebeket. Kapott egy A 4 lapot és egy tollat és csak strigulázni kellett volna. Bíztam titkon abban, hogy hátha elszégyenli magát.

Háromkor kimentem és megkérdeztem:

- Na fiam, hány veréb repült át ma az udvaron?
- Nem tudom!
- Miért nem számoltad meg őket?
- Mer’ amire megszámoltam volna, addigra elrepültek!!!!!!!
- Jól van fiam, legalább nem piszkoltad össze a papírt.
- Ha így megy főnök akár egy hétig is eldolgozok ennyi irattal.

Egy Á betűt sem írt, hiszen sem írni, sem olvasni nem tanult meg!

Na, ezeknek fizetünk mi segélyt!

Tisztelt Fogyasztóvédelmi Hatóság!

Tárgy: 100 és 200Ft-os fém érmék használatára vonatkozó fogyasztói PANASZ

Azzal a panasszal fordulok Hatóságukhoz, hogy a Magyar Állam által hivatalos fizető eszközének nevezett 100 ill. 200Ft-os érméivel kapcsolatosan, fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezni szíveskedjenek.

Panaszom előterjesztésének oka, hogy a magyar fém 100 és 200 ft-os fémpénz, automatákban történő fizetés során sérti a fogyasztók jogait!

A külföldi állampolgárokat automatikusan kirekeszti a fogyasztói tapasztalatok megosztásából, lévén a fém pénz használatáról, tapasztalattal nem rendelkező külföldi személy, eleve esélytelenül indul az ominózus fizető eszközök használata során, ha nem érti a magyar nyelvet. Az ominózus fizető eszköz használata sok esetben okoz kellemetlenséget, ezek a következők: – Automaták használata fizetés során – Parkoló órák használata során A fém érmék használata parkoló órák esetén, a következő Fogyasztói tájékoztatóért kiált, melyet kérek több nyelven elhelyezni az esélyegyenlőség okán:

Tisztelt Parkolni szándékozó!

A parkolási díj megfizetésének érdekében, helyezze a bedobó nyílásba a fémpénzt. A bedobó nyíláson visszaeső fém fizető eszközt amennyiben fém 100 illetve 200 forintosról beszélünk, kérjük dobja jó erősen a földre! A dobás hatására a fém fizető eszköz rezonancia hatására, elméletben fizetésre alkalmassá válhat. Amennyiben ezen kísérlete elsőre nem vezetne eredményre, kérem dobja még néhány alkalommal a földre ismételten az ominózus fizető eszközt, majd újabb próbálkozásokkal kísérelje meg a fizetést, mindaddig amíg Magyarország hivatalos fizető eszköze alkalmassá nem válik arra, hogy azzal fizetést tudjon teljesíteni! Próbálkozásának eredménytelensége esetén, kérem keresse fel a környéken elérhető kisebb közértet, trafikot vagy egyéb kereskedelmi egységet és ott, csokoládé vásárlás színlelésével érje el, hogy meglévő de pattogtatással is üzemképtelen fizető eszközét váltsák át, más fémpénzre, így 50 vagy 20 forintos címletre.

Amennyiben ez idő alatt, távollétében megbírságolnak az autóját mert nem rendelkezik érvényes parkolási díj befizetését igazoló szelvénnyel, úgy kártérítési igényét benyújthatja a Magyar Államkincstárral szemben. A vesződés időtartama alatt elszenvedett esetleges bosszúságokért ezúton kérjük elnézésüket. XYZ parkoló társaság

A leírt Fogyasztóvédelmi Panaszom nagy létszámú és jelentős érdeksérelmet okoz, melynek károkozó hatása, több ezer embertársamat érinti Magyarországon, legyen az belföldi vagy külföldi személy!

Kérem, hogy panaszom alapján érdemben járjanak el és a parkoló órákon helyeztessenek el több nyelvű leírást a magyar fizető eszköz használatának módjáról, ezzel elkerülve azon torz képet, mely kialakulhat abban a külföldiben akit ezen kellemetlenség okán parkolási bírság megfizetésére köteleznek. Véleményem szerint a 100 és 200Ft-os pénz érme, jelentős fogyasztói érdeksérelmet okoz és ennek okán a tisztességtelen piaci magatartás hatálya alá esik, ráadásul monopol helyzetben lévő termék esetében, a piac csupán a termék okozta negatív hatásokat kénytelen elszenvedni.

Kérem, hogy kérelmem alapján illetékességből az eljárást indítsák meg, és a GVH illetékességének megállapítását követően az ügyet helyezzék át a GVH-hoz a további eljárás lefolytatása végett!

üdvözlettel,

Petrasovits Zoltan

Eddig a levél melyet természetesen továbbítottam az illetékes hatóság felé, remélve, hogy a szőnyeg alatt csak a por végzi!

Új információ az ügyben |2010.május 25-én érkezett tájékoztatás az NFH-tól| :

Az ügy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Közép-magyarországi Regionális Felügyelőségénél került iktatásra, 2010. 04. 26-án.
Iktatószám: KMF-6289/2010. Ügyintéző: Kretskó Anikó, tel: 429-0251

Aki érintve érzi magát a kérdésben, bátran észrevételezzen a az NFK Közép-magyarországi régiójánál, akár telefonon, akár emailban: fogyved_kmf_budapest@nfh.hu

Érdekes módon a cikk a témában kiemelte Batiz András volt kormányszóvivő önkormányzati lakását. Ez az a szőnyeg alól dudorodó kérdés, ami láthatóan a cikk szerzőjének Daróczi Dávid halála okán előkeveredett. Ez az a téma ami sértheti önérzetét a cikk szerzőjének, mert hát lássuk be, mi köze van egy embertársunk halálának ahhoz, hogy hol is lakott. A hír önmagában is megrázó, hogy 38 évesen egy fiatal ember eldobja az életét, hát még ha egy ilyen tudású szakember élete ér értelmetlenül véget. Még sem mehetünk el a hír mellett szó nélkül, hiszen ott marad a kérdés:Miért kell kiemelni Batiz András önkormányzati lakását?

Mi is az önkormányzati lakás: Az önkormányzati lakás az amikor az önkormányzat rászorulóknak havi jelképes összegért ad egy lakást, viszont nem örökölhető, nem ruházható át másra. Ez a rászorultság igen síkos pálya, két volt kormányszóvivő esetében akik aligha szükségleteiket élő, leszegényedett családok lennének. Mondhatjuk azt is, vannak Batiz Andrásnál szociálisabban rászorulók, hát még ha arra gondolunk, Daróczi Dávid sem arra szociálisan rászoruló embertársunk akinek ez indokolt lenne.  Érdekes cikkre leltem a VeszprémOnline hasábjain, mely a következőket taglalja 2009.december 17-i cikkében:”A Magyar Hírlap cikke nyomán fordulatot vett Batiz Andrásnak, a Gyurcsány-kormány egykori szóvivőjének lakásügye. A BRFK elrendelte a nyomozást, az önkormányzattól bekérték a VI. kerületi lakáscsere-szerződések iratait – közölte a Magyar Hírlappal Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője.“

A cikkből kiderül továbbá, hogy Batiz András közreadott és a tárgyban keletkezett sajtó reagálása a következőket emeli ki: “Az ingatlanért éppen annyi lakbért fizetek, mint a kerület több száz, esetleg ezer más lakója, aki velem együtt 2001 előtt jutott önkormányzati bérlakáshoz a kerületben.”

Lipótváros Önkormányzata a kérdésben a következőket mondja a szociális bérlakásra való jogosultságról:

1. /2007(X.19.) B-L.Ö. rendelet 7. § (1) Szociális bérletű lakás bérbeadásához az alábbi szociális, jövedelmi, vagyoni feltételek együttes fennállása szükséges:

a)     a kérelmező vagy házastársa (élettársa), illetve a vele együttköltöző közeli hozzátartozója tulajdonában, haszonélvezetében, bérletében nincs másik beköltözhető lakása és
b)     a kérelmező és az együttköltöző közeli hozzátartozók egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg családban élő esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a háromszorosát, egyedülálló esetében a három és fészeresét és
c)     a kérelmező és az együttköltöző közeli hozzátartozók nem rendelkeznek olyan vagyonnal, amelynek együttes forgalmi értéke családban élő esetében a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének 350-szeresét, egyedülálló kérelmező esetében 300-szorosát meghaladja.(2) Egyedi méltányosságra okot adó körülmény esetén az Egészségügyi, Szociális és Lakás Bizottság javaslata alapján a Polgármester döntése alapján, a kérelmező igényjogosultsága abban az esetben is megállapítható, ha jövedelme 10 %-al meghaladja az (1) bekezdés b.) pontjában szabályozott jövedelmi értékhatár mértékét.

Egyedi méltányosságra okot adó körülménynek minősül:
a)     a kérelmező gyermekét egyedül neveli,
b)     kérelmező és családja az egészségügyi hatóság szakvéleménye alapján egészségre ártalmas lakásban lakik,
c)     a kérelmező családjában tartósan beteg személyről gondoskodnak,
d)     a kérelmező családjában három, vagy több gyermeket nevel,
e)     a kérelmező egyedülálló nyugdíjas
f)      a kérelmező tartósan munkanélküli.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során beköltözhetőnek kell tekinteni azt a lakást, amelyre vonatkozóan más személy használati, haszonélvezeti joga nem áll fenn. “

Mivel ezen rendelet meghatározza a szociális rászorultság kérdését, Batiz András melyik kategóriába tartozhat?

Láthatóan egyik kategóriába sem, mint a méltatlanul további bérbe adással ott lakó Daróczi Dávid sem.  Az index.hu cikke tehát bár egy embertársunk halálhírét volt hivatott közre adni, még is ott lapul a háttérben, ezen embertársunk halálhíre mögötti kérdés: A tény mely szerint politikai hatalmukkal és befolyásukkal egyes embertársaink, azt tesznek amit csak akarnak.

Daróczi Dávid önéletrajzi bejegyzésében így ír magáról: “Amikor gimnáziumba jártam, még szükséglakásban laktunk, egy gyár udvarán, ahol hajnalban kezdődött a munka, a dörömbölés. Arra is emlékszem, amikor általános iskolában az újpalotai lakótelepen élő srácok hozták a megszokott szendvicset tízóraira,..” Sajnos felnőtt korára a szociális rászorultság fogalma, melyet gyermek korában átélt,  számára és Batiz András számára is egészen mást jelentett:okot és anyagi érdeket a lakhatásra!

Batiz András hiába érvel törvény tisztelettel ha  mára Ő már nem szociálisan rászoruló.  Egyszerűen anyagias kis világunkban Batiz András azzal a helyzettel él vissza melyet az elmúlt évek politikai védelmi hálója számára adott és amelyben sokak és számtalan millióval gazdagodtak, méltatlanul.

Amennyiben Batiz András törvénytisztelő ember, mint ez olvasható sajtó közleményében akár csak elhunyt embertársunk Daróczi Dávid is volt, akkor nem használja méltatlanul Magyarország Szociális Rászorulóknak szóló támogatását, hanem vissza adja megköszönve a lehetőséget az Önkormányzatnak. Batiz András nem ezt tette viszont és a törvény nem ismerete nem mentesít sem a felelősségre vonástól, sem embertársaink negatív megítélésétől, zárhatjuk le ezt a kérdést határozottan. Daróczi Dávid nyugodjon békében, az index.hu/MTI cikk írója meg okosan nyitott egy kaput a témában, amit remélem sokan fognak arra használni, hogy felnyissák mások szemét…

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Marketinges szempontból ez igen előnytelen és a hirdetés elhelyezés enyhe dilettantizmusát mutatja. Aki nem ért hozzá elvet követve, talán nem baj ha mások is elgondolkodnak ezen: Ne szervezzen hirdetést ilyen témában. Kár lejárati egy komoly politikai törekvést, egy ilyen banális hirdetés kihelyezési hibával. Annak okán, hogy ezt bizton állíthatom számos embertársam is megnézi, okulásul álljon itt a hiba minden leendő, Internetes hirdetést kihelyező marketing manager számára:Hogyan NE tegyünk ki hirdetést az Internetre!

Tiger alapvetően önnön pénze védelme érdekében, ebben a nazális hangtónusban, felolvasta a szöveget, mely mögött a következő igazság kivehető, miután, folyamatosan balra kipillantva kommunikált (értsd. hazugság elemek ) nevezetesen, a szöveg így állt volna helyesen a szájában:

“Tisztelt Családom és Szponzorok!”

Miután kedves feleségem tudomására jutott szöveget elsütnénk, a drága asszony akit feleségemnek tudok, hónapok óta tudja, mert magán nyomozókkal figyeltet, hogy félrejárok.  A kérdést, hogy miért nem szólt nekem erről hangosabban, abban látom megválaszolni, hogy magam is milliárdokkal támogatom korábbi, kevésbé pénzügyileg dúsított életét. Nyilvánvaló, hogy számára az én jelenlétem, a szponzoraim pénzügyi támogatásában érvényesülve került számára előtérbe.

Sajnos a feleségem falnak szorított, és mivel férfiként lejáratott, a gyengeség mögé bújva áll csak módomban úgy tetszelegni önök előtt, mint aki úgy látszik összetört és megbánta tetteit.

Férfiként belegondolva, számos jó puncival volt dolgom és az a közel száz nőt, a világ összes kincséért sem hagytam volna ki.

Most itt állok önök előtt és igyekszem elhitetni, hogy megbántam és megváltozok, meg mert ez állítólag betegség amit tettem. Egyről azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az amit elértem, magam kitartása és tehetségének gyümölcse, a sok nő meg bele volt őrülve abba, hogy egy ilyen hírességgel összefeküdhessenek. Nekem sem volt ellenemre bevallom.

Ezzel szemben azt kérik tőlem, hogy a folyamatosan apadó dollár milliók elvesztését megakadályozva, álljak ki önök elé és mint egy hímringyó, nyájaskodjak.

Úgy gondolom, mert a feleségem megzsarolt, ha nem teszem kiforgat még további 100 millió dollárból, meg kell tennem, mert az összes szponzorom, elfordult tőlem és ha ezt a pénzt elkéri, akkor bizony legatyásodom.

Van az a 100 millió dollár amiért önök, engem a világ legjobb golfozóját, úgy nézhetnek meg, mint egy szárnyaszegett, meggyötört rossz hímringyót!

Az ég áldja önöket, éljen Amerika, éljenek a pénzéhes ringyók és én is igyekszem túlélni ezt a szőke pénzéhes libát!

Viszlát! “

Szerintem a Tiger Woods szájába ez a beszéd illett volna!

Norbi sorait úgy adom közre ahogy írta, mert ő maga írta. Bárhol is írt kisbetűvel vagy naggyal, minden úgy marad ahogyan ő írta. A sorok tördelésén változtattam csupán a jobb átláthatóság érdekében.  Norbi szó szerint vakon gépel, vakon!  Aki nem hiszi, járjon utána!

” Én lennék az a galád, akit a Zoli emlegetett. Lakatos Norbinak hívnak, 2 éve vakultam meg.

Hogy hogy történt?

Hát azt magam sem hinném el, ha más mesélné el a történetet.

Kisharsányban a szüleimnél voltam éppen akkor. január 11.-e volt, és rajtam volt a sor, hogy fát hozzak be a tűzre.
Felöltöztem, cipőt is húztam és kimentem fáért. A fásban fel kellett állnom a padkára, hogy a felhasogatott fákat lehúzhassam a tetőről.
Ahogy a padkáról leléptem egy örült nagy fájdalmat éreztem a sarkamba. Láttam, hogy egy deszkadarab nem akar lejönni a cipőm talpáról.
Akkor már tudtam, hogy mi is történt. Kihúztam a szöget a sarkamból, levettem a cipőm és akkor láttam, hogy elég nagy a baj, mert eléggé vérzett. Édesanyámmal beültünk a kocsiba és irány a siklósi sebészet. Ott szépen, ahogy kell kitisztították, megkaptam az ilyenkor szokásos tetanuszt, majd hazamentünk.

Másnap már dolgoztam vele, és nem éreztem semmit, nem fájt, nem dagadt be, nem pirosodott. Így telt el 6hét, igen jól látjátok, 6hét.
Amikor is az történt, hogy a barátnőm kérdezte, hogy fáj-e a sarkam, mert olyan furcsa rajta valami. Megnéztem és tényleg olyan puha volt .
Ahogy elkezdtem nyomkodni, egyszer csak a szög  helyén kifakadt. Véres, gennyes cucc jött belőle ki.

Hétfőn irány vissza a sebészet, az orvosok a fejüket vakarva álltak, mert ilyennel még nem találkoztak, hogy valakinek 6héttel később gyulladt volna be bármije is. Újra kitisztították és kötözésre jártam majdnem 2hétig. Miután semmi változás, nem akart a gyulladás lemenni a sarkamról, sőt már a bokámra is átterjedt, az orvosok előálltak egy olyan ötlettel, hogy beraknak kettő csövet, hogy azon keresztül ürüljön az a cucc ami nem oda való. A műtét megtörtént, azt mondták, hogy sikerült is, és hogy pihentessem a lábam. Én úgy is tettem, pedig az orvosi utasításokat nem igen szokásom betartani.

Március végén, amikor semmi nem javult, még becsövezve sem, akkor úgy döntöttünk, hogy lemegyünk szegedre, ahol már kezelt egy nagyon jó és számunkra szimpatikus orvos. A nevét is megemlítem, mert sokat köszönhetek neki és ez a legkevesebb. Dr Bálint Jánosnak hívják, aki azóta Kalocsára került a sebészeti osztályra. Nem tudom, hogy jó döntést hozott-e ezzel, egy biztos, hogy a kalocsai kórház sokat nyert azzal, hogy Ő odament dolgozni.
Ő kezelte tovább a lábam, ami már annyira be volt gyulladva, hogy a fél lábszáramig teljesen be volt dagadva és pirosodva. A röntgen kimutatta, hogy a szög kiszakított egy darabot a sarokcsontomból és az okozta a gyulladást. És mivel majdnem 2hónapig be volt gyulladva, kaptam egy szép csonthártya gyulladást is. Azért, hogy ne húzzam tovább az időt, elkezdem leírni, hogy hogy is kezdődött a megvakulásom.

Bálint doktor szigorú ágyban maradást követelt meg, mert azt mondta, hogyha nem tudjuk a gyulladást megállítani, akkor sajnos amputációra kerül sor. Ezt az orvosi utasítást betartottam. Egy vasárnapi nap,  már nem is tudom hányadik nap volt ágyban töltve, éppen a barátnőmmel sms-eztem. A hátamon feküdtem és mivel nem tudtam az éjszaka aludni gondoltam becsukom a szemem amíg megjön a válasz. A válasz megjött, én kinyitottam a szemem, de az sms-t már nem bírtam elolvasni, mert minden behomályosodott.

“Megvakultam…”

Becsuktam a szemem, majd újra ki, de semmi változás. Szóltam a nővérnek, ő az orvosnak és azonnal vittek a szemészetre. Azt mondták, hogy a retinán az erek be vannak gyulladva, lézeres műtéttel talán meg tudják oldani a problémám. Megtörtént a beavatkozás, nem is egyszer , de semmi változás. Felküldtek Budapestre a Szt. Imre kórházba, Dr Radó Gábor főorvos úrhoz. Ő már haza sem engedett, másnap megműtötte a bal szemem. A műtét sikerült, de a beteg meghalt szindrómába  estem. A műtét után a bal szememre semmit nem láttam. A jobb szememet lézerezni kezdték és úgy látszott, hogy meg fogják tudni menteni. De az ég sem volt velem, mert kaptam egy kötőhártya gyulladást, e miatt be kellett fejezni a lézerezést.

Miután a gyulladás lement a szememről, a lézerezés már nem segített volna, ezért azt mondták, hogy műtétre lesz szükség. Azt mondták, hogy kb 30% az esélyem hogy látni fogok. Ha nem műtetem meg akkor szépen lassan  el fog menni a látásom a jobb szememről is.

Belementem, bár ne tettem volna.
Azt javaslom mindenkinek aki ilyen cipőben jár, hogy ne egyezzen bele a műtétbe,  csak akkor ha 80%-ot ígérnek neki legalább, hogy visszanyeri a látását. A műtét ismét sikerült, olyannyira, hogy a jobb szememre is megvakultam.

A szüleim hazavittek.

Közel egy évig feküdtem otthon a négy fal között. A barátaim, akiket a barátaimnak hittem, szépen csöndben elpárologtak mellőlem.

” Megvakulsz és alig marad barátod? “

Kb. 80emberből annyi maradt mellettem, hogy egy kezemen meg tudom számolni.
Három kategóriába tudnám sorolni őket:

- Az egyik az, amikor megígérik, hogy majd felhívnak, megkeresnek és azóta sem volt rá idejük.
- A másik az, amikor nem ígértek semmit , mert meg sem kerestek, hogy mi is történt velem.
- A harmadik az , amikor azt mondták, hogy ne haragudjak, de nem férek így bele az életükbe.

Ezeket utáltam akkor a legjobban, de az idő múlásával rájöttem, hogy bennük legalább volt annyi bátorság, hogy a szemembe mondják.

5 ember volt aki mellettem állt. Ez az 5 ember:

Rács István
Varga-Pálóczi Tünde
Sári-felnagy Anita
B.Nagy Balázs(Béni)
Budai Tamás(Csuti)

Ezúton is szeretném megköszönni nekik, hogy mellettem voltak a bajban.

Talán soha nem fogom nekik tudni meghálálni, amit tettek értem, de azért meg fogom próbálni. ”

Norbi pont olyan mint minden korabeli fiatal, a különbség csak annyi, hogy : VAK

Érdemes elgondolkodni, milyen emberek is azok akik a vakvezető kutyával kizavarják a vakot a Tescóból, mert hogy oda állat nem mehet be , miközben nem segítenek neki abban, hogy bevásárolhasson. Norbi mindenkinek megköszöni ha segíteni akar neki és elnézést kér akkor is ha bárkinek neki megy. Udvarias, néha levert néha piszokul vidám, olyan akit ha a szemeddel látod, azt hinnéd egy  vidám fiatal, pedig Norbi 30 éves korára megtanulta, hogy életben kell maradnia, mert vakon nem bízhat az emberek jó szándékában!

A Zoli unszolására tovább írom a megvakulásom történetét. Bár én nem akartam, mert tudom, hogy vannak rajtam kívül mások,

akik sokkal nagyobb problémákkal küzdenek. de aki nem kíváncsi a panaszáradatomra, az ne olvassa tovább. Szóval ott tartottam, hogy azok akik
mellettem maradtak. Az ember ilyenkor automatikusan nem említi meg a családját, pedig ők teszik ilyenkor a legtöbbet értünk, ők hozzák a legtöbb
áldozatot.

Ez nálam is így történt.

ők mindent megtettek, hogy nekem valamelyest jobb legyen, minden követ megmozgattak, hogy bármi javulást elérjenek az állapotomban.
Olyannyira magam alatt voltam, hogy a négy fal közül nem igen mozdultam ki. kaptam is a fejemre ezmiatt, amit akkor b…..tásnak tudtam be,
de mostanra rájöttem, hogy csak a javamat akarták. Inkább elvoltam a magam kis hülye gondolataival, minthogy eltereltem volna őket bármivel.

Semmi nem volt jó, mindenkire haragudtam az állapotom miatt. De főleg a szüleimmel viselkedtem úgy ahogy nem kellett volna.
Felvettem a kaktusz ruhám és csak szúrtam, bármit is csináltak.de mindig azokat bántjuk akiket szeretünk.És most szeretném megragadni az alkalmat,
hogy megköszönjem szüleimnek, testvéremnek, nagyszüleimnek, hogy annyi mindenben segítettek és mellettem álltak a legrosszabb időkben is.

rajtuk kívül volt egy ember aki mindig megpróbált kimozdítani a négy fal közül és próbált visszavinni az életbe.
Időt és pénzt , valamint ami a legfontossabb, barátságot nem sajnált rám. Bár 150km-re volt tőlem, de Ő mindig jött és vitt magával.
Mentünk lovakat etetni, bevásárolni, ruhátvenni, bárhova ment, vitt magával. Neki nem derogált az, hogy kisérgetni kellett.
nem volt kínos neki vakot kisérgetni! A mai napig azt állítom, hogy az embernek egy barátja van, igaz barátja. hát nekem Ő az igaz barátom.
Azt hiszem, illetve tudom, hogy tűzbe menne értem.

Nevet is írok : Rács István

Egy másik illetőt is meg kell említenem, akinek sokat köszönhetek még, mert Ő telefonon tartotta bennem a lelket. A kezdeti napokban,
minden nap telefonált, pontosan délután 3 órakkor. Minden napom fénypontja volt amikor 3kor megcsörrent a telefon, és meghallottam az
Ő hangját a telefon másik oldalán. Lehet, hogy neki is nagyon rossz napja volt, mégis hozzám vidáman szólt és napról napra kihúzott a gödörből.
Bár ezek a telefonálások a hetek és hónapok múlásával ritkultak, de csak annak írható ez be, hogy egyre jobban lettem. Pedig tőle nem várhattam
volna el, hogy így álljon hozzám, mert azt hiszem, hogy régen nagyon megbántottam.
Bár van egy személy, aki nem örül, hogy a mi kapcsolatunk ilyen, illetve, annak sem, hogy én egyáltalán létezem az Ő életében.
és Ő mégis mellettem volt a legrosszabb napjaimban.

ismét egy nevet fogok említeni:Sári-Felnagy Anita

Majdnem egy év otthonlét után jött édesanyám azzal az ötlettel, hogy talált Budapesten egy rehabilitációs tanfolyamot, ahhova el kéne mennem.
A hátam közepére nem kívántam a dolgot, de áprilisban ott találtam magam.

A VERCS!

Vakok elemi rehabilitációs csoportja.

Ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehettem a tanfolyamon. Nagyon nagy változásokat hozott az életembe ez a pár hónap.
A tanfolyamra szülői rábeszélésre mentem el, az elején nagy utálattal. Haragudtam mindenkire, mindenre, kerestem a bűnöst akit hibáztathattam
a megvakulásom miatt. Utáltam magam, mert nem találtam a helyem az életben. utáltam a szüleim, mert erőltették a tanfolyamot. utáltam a
tanárokat, mert számomra feleslegesnek tünő dolgokkal fárasztottak. Hogy idáig eljussak kellett az, hogy felnyissa valaki a szemem. z már az
első héten megtörtént, a sorstársak, tanároknak köszönhetően. A 3 hónap alatt visszanyertem az életkedvem, célokat tűztem ki magam elé.
Nagy Karolinnak köszönhetően megtanultam közlekedni.
Balla Ágitól megtanultam helytállni a mindennapokban. Pászti Ági pedig megtanította a braille írást-olvasást. Balogh Gyuláné Mariann még szőni is
megtanított. Takács Judit pedig simává tette az amúgy göröngyös utat. És, hogy ki ne maradjon, Herceg Lajos nélkül most nem irogatnám
ezeket a dolgokat. Név szerint hosszú lenne felsorolni mindenkit aki segített idáig eljutni akár csak egy szóval is.
De mindenkinek köszönöm.

A tanfolyamon rám talált az a dolog , amit csak úgy emlegetünk, hogy szerelem. ez a dolog megtestesítője Kokas Cecília volt.
Tanár és diák. Illetve, hogy helyesbítsek, engem nem tanított. adódott belőle bonyodalom rendesen. De ez a kapcsolat nagyon szúrta a
begyöpösödött barmok szemét. A 3hónapot köszönöm a VERCS-nek és az intézetnek, de az utánalevő dolgokat ….!
Majd egyszer máskor.

“Idővel az ember megérti,mi a különbség a között,hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket. És megtanulod,hogy a szerelem nem
azt jelenti,hogy lefekszel valakivel és ha nincs valaki melletted,nem azt jelenti,hogy egyedül vagy.
És megtanulod,hogy egy csók még nem szerződés és nem ígéret. És elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel, és megtanulod
az utakat a mára és mostanra építeni,mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata ami
megállíthat félúton. És idővel megtanuljuk,hogy a nagyon sok is életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.
Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet ahelyett,hogy másoktól várod,hogy virágot hozzon.
És tanuld meg,hogy tényleg el is tudod viselni,hogy tényleg van erőd és tényleg értékes vagy.
És az ember csak tanul és tanul.
És idővel megtanulod,hogy ha csak azért maradsz valakivel,mert gazdag jövőt ígér,előbb utóbb visszatérsz a múltba. Idővel megtanulod,
hogy csak az tud boldogságot adni aki elfogad hibáiddal és nem akar megváltoztatni. De ha csak azért maradsz valakivel,hogy ne légy
egyedül,idővel majd nem akarod látni. Idővel megtanulod,hogy az igazi barát kevés, harcolnod kell érte,mert másként körülvesznek a nem
igazak. Idővel megtanulod,hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt akit megsérteni akartál.”

Norbi fehér bottal közlekedik!

Norbi bár mostanság minden bacilus barátja lett, megtisztelt egy kedves levélnyi újabb észrevétellel, melyeket ezúton osztok meg. Köszönöm mindenkinek, aki foglalkozik vak emberként ezzel a témával. Reméljük, sok látó ember figyelmét tudjuk felhívni arra, hogy a látássérült ember is teljes életet szeretne élni. Ebben remélem a változást, azok körében akik cikkeimet elolvasva, talán toleránsabbak lesznek és segítőkészebbek látássérült embertársaikkal.

“Ugyanakkor kicsit olyan misztikus valaminek érzem azt, hogy a született vakokat mindig azért sajnálják a legjobban, mert nem látják a színeket. Szerintem, őszintén szólva, ennél sokkal nagyobb veszteség, ha valaki nem tud síkírást olvasni, vagy nehezen tanul meg térben tájékozódni.

De valamiért az emberek többségének fantáziáját ez ragadja meg először.”

Németh Orsolya

“Arra gondoltam, hogy aki életében sosem látott, sok mindenről más módon alkot képet, mint aki valaha valamennyit látott.

Például a színeket valójában sosem ismerheti meg egy születésétől kezdve teljesen vak ember.

De azt is igaznak tartom, hogy az ép látású emberek agyába érkező információk 80 százaléka a szemük által jut el az agyukba. Tehát a csecsemő korban sem látó gyerekek minden bizonnyal hátrányban vannak látó társaikhoz képest. E hátrányt behozni szinte lehetetlennek tűnik számomra. Hogy nehogy félreértés legyen belőle, leszögezem, hogy veleszületetten vak személyek is képesek a látó társadalomba beilleszkedni és teljes értékű életet élni.

Viszont úgy vélem, hogy ehhez nekik óriási erőfeszítést kell tenniük, ami egy csomó idejüket, energiájukat felemészti.”

Angyal Gábor

“Sokáig én sem tudtam volna elképzelni, hogy milyen, ha megszürkül a világ, majd eltűnik. Nekem a közlekedésben nagyon sokat segítettek a színek és az árnyak. Pl. egy nagy ház árnyéka vagy egy-egy oszlop vagy tereptárgy feltűnő színe. Amikor ezek eltűntek bizony egészen megzavarodtam az utcán. Valahogy minden támpont megváltozott.

Egyszer már megtanultam járni, mikor pici voltam. Közlekedni is megtanultam gyengén látóként. Majd megint megtanultam, mikor 3 hónap alatt redukálódott a látásom színekre és árnyakra. Egyik sem volt annyira más, mint mikor végleg eltűntek a fények.

Mivel maximálisan kihasználtam a látásom így valószínűleg nem is fejlődött ki annyira a térhallásom. Hallottam én mindazt, amit más vak, de teljes pontossággal nem tudtam bemérni a távolságát és a pontos irányát a hangnak.

Annyira lekötött a bottal való közlekedés, hogy valahogy nem volt már biztonság. Na ezért kezdtem el kutyával közlekedni. Bármilyen furcsa, de most pontosan tudom, hogy mikor merre járok és mit kell mondani a kutyának. Nem tud úgy elvinni a csalitosba, hogy ne találjak vissza.

Teljesen olyan, mintha még meg lenne a látásom. Nem pontosan tudnám megmagyarázni, hogy miért, de mégis így van. A botttal mindig meg kellett nézni, hogy amit hallok az úgy van-e. Most pedig csak körül kell néznem és tudom, hogy mi hogy és merre van.

Sok-sok gyerekkori emlékem van és a legtöbb arra vonatkozik, hogyha jártunk legalább egyszer valahol, akkor pontosan megmaradt egy-egy útvonal, épület elhelyezkedése, belső térszerkezete stb.

Az arcok, emberek nem, azt mondják ezeket felejtik el legelőször. Nálam bejött. De az utakat, tereket meg mindenféle környezeti tényezőt pontosan meg tudnék még mondani most is, hogy hol volt vagy mi nem volt ott régen.

Ez is egy adottság.

Sokat segített és segít a térbeli tájékozódásban. A legtöbb veleszületett vaknál ez hiányzik. Gondot okoz, ha felvázolod neki, hogy hogyan néz ki az aluljáró, akkor kiigazodjon rajta, vagyha megváltozik az útvonal, akkor hogyan lehet más irányból ugyanoda eljutni úgy, hogy soha nemjárt a másik irányból.

Én leginkább ezt sajnálom, hogy ez hiányzik nekik. A színek is fontosak, de anélkül inkább el van az ember, mint enélkül. Nagyon sok látássérült kűzd azzal a problémával, hogy az információk tömkelege számára nem rejt értékelhető mondanivalót és ezáltal elenyészik. Ugyanez igaz a siketekre is. Szerintem érdemes lenne erre felépíteni majdan egy kutatást, hogy ez tényleg így van-e és miért.”

Sztakó Krisztina

“Én pl. közel 8 éves koromig láttam, és közvetlenül a látásvesztésem után még oly hűen éltek a vizuális emlékek, hogy gyakorlatilag az első napokban fel sem fogtam, hogy már semmit sem látok.

Ennek természetes hozományaként ki is vittem pár ajtót a kórházfolyosón, rohangálásaim során. Arra is tisztán emlékszem, hogy a vizuális képek és emlékek legtovább álmaimban maradtak meg nagyon is élénken. Megvakulásom után még legalább egy évig csak és kizárólag úgy álmodtam, hogy mindent 100%-osan láttam álmomban, hihetetlen volt.

Sajnos ez az idő múlásával fokozatosan elmaradt, és előfordult, hogy csak bizonyos dolgokat vagy személyeket láttam álmomban. Konkrétan él még bennem egy akkori rémálmom, mikor is egyetlen dolgot láttam, de azt tisztán, mégpedig azt, amitől féltem.

Azon kívül viszont semmit, tehát mintha a látás keveredett volna a teljes vaksággal. Aztán nagyon sokáig az volt az érzésem, hogy ha a kezemet, pontosabban az ujjaimat magam elé tettem, hogy látom azokat. Ez persze nem volt igaz, de mégis, a megtévesztésig úgy tűnt számomra.

Ez mind-mind az emlékekből fakad.

Én pl. minden színre emlékszem, és mindig az az érzésem, hogy nem is volnék soha képes ezeket elfelejteni, valahogy annyira természetesnek tűnik a dolog. Sőt, még egymásba keverve is magam elé tudom őket képzelni, ahogy pl. összemosódnak.”

Réhm Attila

„Nincs semmi elképzelésem róluk. Azt tudom, hogy mi a sötét meg a világos, de csak azért, mert azt még láttam. Most már nem látom azt sem, de az emlékeimben tudom, hogy milyen. Színeket soha nem láttam, így azok nekem nem jelentenek semmit. Nem tudom,

hogy az egyik szín miben különbözik a másiktól, számomra a színek sajnos csak megjegyzendő adatok. Így fordulhat elő például, hogy fogalmam sincs, melyik szín harmonizál a másikkal és melyik nem. Ezt ugyanis nem lehet megjegyezni, legfeljebb leírni lehetne, de ezzel az a baj, hogy még az alapszínek és a tipikus kevert színek esetén ez úgy-ahogy menne, a rengeteg árnyalatot lehetetlen lenne leírni és összepárosítani.

Alakokat sem látok, ha elképzelem, tapintom mind azt, ami tapintással teljes egészében átlátható. Ennek azért vannak méretkorlátai. Amikor közlekedem, természetesen igyekszem figyelni a tereptárgyakra, de az utcarészletek bejárásánál nem annyira az alakzatbeli rálátás, hanem inkább egy lejátszódó folyamat részese vagyok. Ez okozza azt, hogy sokal nehezebben tudom megközelíteni ugyanazt a helyszínt egy alternatív útvonalon, mert nem vagy nem jól látom át azt a struktúrát, amit a látó, vagy a korábban látó és most már vak vagy gyengénlátó személy átlát vagy leképez a fejében. Ezért sajna nehezebben megy az útvonalak megtanulása is és a közlekedés sokkal inkább a megtanult útvonalakra szorítkozik.”

Dr. Simon Gergely

Ez a vélemény pedig egy gyógypedagógustól származik:

“Nekem az a véleményem, hogy a vakon született embereknek teljesen megfoghatatlan dolgok a színek. Persze, el tudják sorolni őket, de az csupán egy információhalmaz számukra, semmi tartalommal. Esetleg még valami kézzel fogható tárgyra tudnak asszociálni egy-egy színről (amit sokszor hallottak, tanultak), mint például: alma-piros, vagy fű-zöld, nap-sárga, de nekik fontosabb az alma íze, a fű illata, a nap melege. Szerintem nekik is jutottak színek: a hangszínek, amiből pontosan kihallják a vidámságot, szomorúságot, csalódást az ember hangjából…”

Kokas Cecilia

Kettő év telt el azóta.

Norbi mostanra tudja azt amit sok már korábban látását elvesztett ember, amit mi látók nem tudunk: 240ezer forintba kerül a JAWS 9 program amitől számítógépen olvasni tudja a weboldalakt. 100 ezerbe az a Symbian oprendszeres mobil amire közel 40 ezerért rákerül a beszélő telefon szoftver is. Az utcán már szinte vidáman fogadja, ha rászólnak: ” hé mi van miért lökdösődsz, nem látsz? ” – mert a fehér botot sem látják meg mások a kezében. Azt is kezdi elfogadni, hogy a mozgáskorlátozottak akadálymentesítése miatti járdaszegély lesüllyesztés okán, olykor a villanyoszlopnak koppan. Szép világot élünk, ilyen kedveset, ilyen törődésre bénát. Olyat, ahol az emberek ha nem elég jó túlélési adottságokkal rendelkeznek, így jártak. Egy hétvégi estén beszélgettem Norbival, amikor is azt kérdeztem, Ti vak emberek hogyan látjátok a színeket és az aki soha nem látta a színeket, mit hogyan gondol a színekről. A kérdést Norbi, egy vak társához intézte, tanulságos a válasz, érdemes elolvasni:

” Jó napot!
Nem furcsa egyáltalán a kérdés, abszolút jogos és már nagyon sokan feltették nekem. Igazából a színek felépítését, milyenségét senki nem magyarázta el, egész egyszerűen mindig mondták, hogy ez meg az így néz ki, ilyen színű, majd hozzátették az egyes dolgokhoz, hogy nagyon szép vagy nagyon csúnya és akkor kezdtek magyarázni olyat, hogy melyik színhez melyik nem passzol. Valamiért viszont számomra is automatikusan furcsa és nevetséges volt, amikor közölték valakiről egy buli alkalmával, hogy sárga nadrágban és lila zakóban van. Annyit mondtak viszont, hogy vannak ridegebb és hidegebb színek, melegebb, lágyabbak is, azokat viszont tudom, hogy pl. a fehér a béke és a nyugalom színe, a fekete a sötétség és a gyász színe, a szürke is amolyan borongós, unalmas és egyhangú színt jelez. Hát röviden és tömören hirtelen ennyit tudok erről Neked mondani, ha még eszembe jut valami, szólok.

Még talán annyi, hogy vannak amolyan félprofi tehetségek, akik a ruhájuk anyagából megmondják halál pontosan, hogy milyen színű… hát nem tudom, mennyire lehetséges az ilyesmi, nekem sose sikerült, maximum a durvább anyagúakról tudtam megmondani, hogy milyen (pl a fehér pólót talán felismerem). Én akkor is azt mondom: célszerű egy látót megkérdezni esetleg, hogy ez vagy az a ruha hogy áll rajtam, ez vagy az milyen színű, bár szerintem ruhákat is össze lehet úgy válogatni, hogy olyan szín legyen, hogy tök mindegy mit veszel fel, ne furcsállják a dolgot. ”

Hermann Tibi, “meggyboros”

no comment …

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

A reklám célja, hogy a termék eladását fokozzuk, de ki vásárol “kisköcsög” terméket?

Miféle reklám az, ahol a termék vásárlóját egy kutyájának nevére hasonlító nevű műmenőfej, szimpátia alapon történő információja indikálja. Kérdésem: Akarsz olyan telót ahol kiköcsögnek néznek, és a neved a kutyámra hasonlít? Hirdesse a telefont a Samsung akár úgy, hogy teló lúzereknek a Djuicetől?  Akarsz magadnak égő telefont? Vásárolj lúzer telót!  A teló tök égés, a kutyád is ezt használná.

A Pannon GSM egyik üzlete előtt álltam Székesfehérváron, mikor két srác beszélgetett egymással: Neked ez a lúzer telód van? Téged is úgy hívnak mint a szekus kutyáját?

Azt hiszem, a Samsung erősen mellé lőtt ezzel a buta reklámmal! Aki ilyen telót használ ezek szerint kutyanevű vásárló!  Így is kell a teló lúzer?

A Uniqa biztosító eladás ösztönző reklámja, fertelmes trágyaléként ömlik a szemünkbe

Csípi a szememet, hogy egy felelősség  biztosítási terméket, ilyen módon kell eladni. Mit remélt a biztosító társaság, mi ösztönözhet vásárlóként a termék megvásárlására? Egy vérben forgó szemű ember? Netán a színész szimpatikus és vidám ábrázata? Ez az üvegtirgrises szempáras poénos, már elnézést, de egy ilyen komoly termékhez nem illendő.

Mit is tudunk meg a reklámból?  Spoyler kell meg neon. Miért is váltanék felelősség biztosítást?  Mire ösztönöz a reklám?

3 terméket egybenyomva, a lakás biztosítást, a gépjármú biztosítást és a casco-t próbálja eladni, meg hogy Superbrand díj a weboldala már 3x is.

A termékek leírása meg zéró a weboldalon, hiszen az ügyfél majd dönt ha ráér olvasni  motiváltságát eredményezze egy ilyen reklám?

Valami baj van a marketingesek fejében.  A megbízó termékét degradáló marketing elég hibás elképzelés, a potenciális vásárló meg, biztos szereti a balfék fogyasztás ösztönzőket!  A ciki viszont az, hogy azonosulni már kevesen szeretnének, kutyuskám nevű telefonokkal és drogos tekintetű biztosítási termék dealerekkel.

A reklám meg ami a megbízók értékesítését eredményezné, sajnos a két fenti esetben pont a vásárló megsértését célozza, vásárolni nem szeretnék a termékből.

Sajnos a reklám alapján  pont az nem derült ki: nekem mint vásárlónak, z a két termék  miért lenne jó?

Az ivóvíz nagy kincs tudjuk ezt mi is magyarok, ám azt, hogy az évezredes történelmünket, egyes nyelvünket beszélő, magukat innen származónak nevező személyek átírják?

Azért ez egy kicsit erősre sikerült.  Salamon Berkowicz magát honfitársnak valló embertársunk, a nyelvünket beszélvén, kihirdette a zsidóság eredeti hazáját.

1000 évre visszamenőleg itt a kutya nem emlékszik erre a történelmi megfogalmazásra ami tőle eredendően előkerült, de a propaganda valójában jó. Elhitetheti azokkal akik tátott szájjal nézik, hogy igaz. Ezzel szemben csupán az igaz, hogy készül valami a háttérben amiről az átlag magyar, a köznép nem tud(hatna).

Gratulálni szeretnék a szakállas magyarul beszélő embertársamnak, de remélem az aki érteni magyar, az érteni hátsó szándék is. Lehet nem beszélni tisztán, de azt akartam mondani, hogy ha nem nyitod ki a szemed a földeden lehet neked is lesz egy honfoglaló hamarosan, aki videón propagandálja majd, hogy ősei innen származtak , a víz meg ami az életet adja, mind az övé!

Szeretem a vizet, tiszta és átlátszó, nem úgy mint ez a zavaros honfoglaló történetecske itt fentebb, de legalább arra jó volt, hogy láthattam többed alkalommal, a víz nagy érték. Értékesebb nemzeteknél, történelemnél, hagyományoknál!  Lassan átírják majd ezek az urak a történelmünket is? Persze ezek a kedves urak csatlakozási szándékukat magasabb plénumon is képesek képviselni.

Kiderülhet, hogy István király Jehova gyermeke?  Wow.. Ez brutális lenne…