1/ Elektromos áram: ez az, amit a fogyasztó elhasznál, s a helyi ellátónak kifizet.
2/ „Kézbesítés”: az áram szállításáért fizetendő díj, vagyis a magasfeszültség-továbbító rendszer és az elosztó rendszer működtetésének díja
3/ Szabályozás: 0,62 cent/kWh-ban megállapítva. Ez fedi a rendszer karbantartásának költségeit, meg még az alábbiakat:
+ fizikai korlátok és veszteség: az elektromos áram szállítása hatalmas veszteséggel jár, az elektromos áramot nem lehet tárolni, a díjak egy része ebből a sajátosságból adódik minden vidéken.
+ Megbízhatóság (úgy sejtem, hogy a magyar számlán szereplő „menetrend kiegyensúlyozási díj” ugyanezt fedi, s szükségessége egyébként könnyen belátható): Tehát az áram sajnos nem tárolható ilyen méretekben, plusz az éppen rá mutatkozó igény pontosan nem kiszámítható, még ha mutat is némi rendszert. Így az erőmű letermel x mennyiséget, de nem lehet tudni, hogy az sok lesz-e, vagy éppen kevés. Természetesen igyekeznek inkább többet termelni, nehogy véletlen leolvadjon a kedves állampolgár hűtője, mert a szomszéd bekapcsolta a száz éve nem használt hősugárzóját. Egy igen bonyolult rendszer segít úgy elosztani az áramot, hogy tényleg stabil legyen a szolgáltatás, s próbálják a lehető legkevesebb felesleggel megúszni a termelést. Közben legyen gondjuk a rendszertelenül termelő forrásokra is, pl. szél, vagy naperőművek (továbbra is Kanada). Az elektromos áram természetéből kiindulva tehát ez egy roppant kényes és komoly probléma, nem kétség, hogy figyelmet érdemel. Azt várná a kedves fogyasztó, hogy ne vele fizettessék meg az egyébként az ő kedvéért letermelt, csak feleslegesnek bizonyuló energiát, mert a kedves fogyasztó aznap nem nézte meg a kedvenc sorozatát a tévében?
+ IESO adminisztráció – itt a külföldiek azért fizetnek, mert az IESO méltóztatik kezelni a rendszert, illetve hogy működtessék az áram nagykereskedelmi piacát. Talán megnyugtatásul közlik, hogy ez a díj kevesebb kevesebb mint egytized cent/kWh.
A 4. összetevő egy Ontario Pénzügyi Minisztériuma által meghatározott összeg (0,7 cent/kWh), ami a korábbi Ontario Hydro adósságának törlesztésére (!) kell.

A kanadaiak is kalkulálhatnak, s megtudhatják milyen egyéb költségek társulnak fogyasztásukhoz: http://www.ontarioenergyboard.ca/OEB/Consumers/Electricity/Your+Electric...

Beírtam németül is a kérdést, s szép részletezését találtam egy német számlának, melyből kiderül, hogy odaát is többféle ára lehet az áramnak attól függően, hogy az év mely szakában használtuk, s itt is vannak ilyen részletek, hogy

+ Hálózathasználat
+ Mérőeszköz
+ Óraleolvasási-díj
+ Számlázás
+ Üzemeltetési járulék
+ A megújuló energia törvény értelmében szedett járulék
+ Egy másik kitudjamilyen törvény értelmében szedett járulék
+ Valami ökológiai adóreform költsége a kisebb fogyasztás ösztönzésére (vö. szerkezet-átalakítási támogatás)

A kérdéses levél írója által kifogásolt ÁHK, mivel a számlán az áfa oszlopában foglal helyet egy pénzügyi fogalom lehet, s valóban: az “áfa hatályán kívüli” rövidítése. Az alábbi leírásban azt is megnézhetjük, melyik összetevő mekkora költséget jelent nekünk: http://www.elmu.hu/esz-lak-dijtablazat, mert szabályozott. Kanadában ezek a plusz költségek a teljes számla 60%-át tették ki, Németországban is tetemes összeget.

A gázszámlához annyit fűznék hozzá, hogy bizony, a tüzelőanyagoknak van fűtőértékük, ami azt jelenti, hogy az egyikből ugyanakkora mennyiség elégetése több energiát termel, a másik kevesebbet. A földgáz sem mindig azonos minőségű, hol többet, hol kevesebbet kell elhasználni ahhoz, hogy a lakásunkat felfűtsük vele. Egy egyszerű példa alapján (a megadott adatok és “mértékegységek” csak a szemléltetést szolgálják!): – szeretnénk 30 fokra fűteni a krokodil terráriumát Vacak gáz: a terrárium felfűtéséhez 3 szakajtóra van szükség, fűtőértéke 2 MJ/szakajtó Jó gáz: a terrárium felfűtéséhez 1 szakajtó is elég, fűtőértéke 6 MJ/szakajtó Ha csak az elhasznált gáz térfogata után fizetnénk (legyen 1 szakajtó gáz ára 20 pengő), akkor a krokodil komfortérzetének biztosítására a vacak gáznál 3×20=60 pengőt költünk, a jó gáznál pedig 1×20=20 pengőt. Ha számításba vesszük a fűtőértéket is, akkor a fűtőérték és az elhasznált térfogat szorzataként megkapjuk a ténylegesen elhasznált hőmennyiséget, ami ugye mindkét esetben ugyanaz: 3 szakajtó vacak gáz hőmennyisége is 3×2=6 MJ, s a jó gázé is 1×6=6 MJ (MegaJoule, ejtsd: megadzsúl). Így igazságosabb, ha nem térfogatra adják meg az egységárat, hanem az elhasznált hőmennyiségre, s végső összegként e kettő szorzatát fizetjük. (Pl. legyen az egységár 4 pengő/MJ és így 3 szakajtó vacak gázért és 1 szakajtó jó gázért is 6×4=24 pengőt fizetünk.)

Hogy hol van a fogyasztóvédelem akkor, amikor a fogyasztó sérelmezi miért nem fizethet többet ugyanazért az eredményért, ha épp alacsony fűtőértékű gáz jön a vezetékből? Maradjon költői kérdés inkább.

Kérem jelezze vissza, hogy megkapta-e az emailem. Nem vagyok biztos benne, hogy jó címre küldtem.

Előre is köszönöm!

Írtam Önnek emailt. Kérem jelezzen vissza, hogy megkapta-e, mert nem vagyok biztos benne, hogy jó címre küldtem.
Előre is köszönöm!

Ez a rész adja az iránypontot lévén ki lehet zárni hol jelenjen meg a reklám! A Popup nem egy bacilus, hanem egy alkalmazás! Van bekapcs meg kikapcs! Ennyi!

DE és itt jön a nagy DE NEM a reklám készítője vagy szereplője dönti el, hogy melyik cikk mellé kerül majd a reklámja, hanem az oldal készítője, aki jelen esetben még véletlenül sem a Coca Cola. Ezt azért neked, mint honlapkészítőnek ildomos lenne tudnod…
Amikor az újságban adsz fel hirdetést, akkor sem döntheted el, hogy mi kerüljön melléd, mondjuk szexshop vagy gyászjelentés, vagy bármi más. Ez a szerkesztő felelőssége.

Plusz a cikked kicsit azért erőltetett, mivel a screenshoton világosan látszik, hogy ez egy pop up hirdetés, vagyis minden egyes általad megnyitott oldalhoz illetve cikkhez fölugrik. Azt pedig programozó legyen a talpán, aki meg tudja csinálni egy ilyen technológiánál, hogy melyik cikkeknél ugorhat vagy nem ugorhat fel ablak. Úgyhogy nem is mellé, hanem fölé tették a cikknek.

Én is a segítségét szeretném kérni, csak kicsit fordított a helyzet. Jelen esetben az anya a külföldön magyar apával létesített élettársi kapcsolatából született gyereket “lopta” Magyarországra, és az életvitelszerűen külföldön élő apát fosztotta meg a gyerektől, kapcsolattartástól. Gondolom, ilyen esetben a magyar bíróság sem viteti vissza a kicsi gyereket, még akkor sem, ha jogellenesen hozták Magyarországra.
Mi erről az Ön véleménye?
Válaszát előre is köszönöm!

Ez minden esetben más és más. Az Ön esetét nem ismerve nem biztatom a médiához fordulással mert az Ön érintettségét vagy a másik fél érzelmi befolyásoltságát a tényeken belül lehet felmérni.

A média számára Ön egy ilyen esettel akkor érték ha személyes segítséggel, empátiával vagy baráti gesztusokkal is támogatva van az ügye. Amennyiben készséget talál a médiákban, a hírként megjelenő cikkek nem kerülnek semmibe. A többit meg hozza a közfelháborodás. Nyilván azokról nem is beszélve, akik ezáltal megerősítik a pozícióikat és hátulról akár segítséget adnak Önnek, anyagilag, emberileg, kapcsolatokkal.

Az ilyen ügyekben elől haladónak mindig nagyobb a felelőssége, mert a kidolgozott módszer másokra is példaként hathat. Ésszel elérheti azt, hogy a hasonló ügyekben mások már precedens helyzetben lehessenek.

Amit elérhet, hogy a hivatalokban például súlyozottabban kezeljék az ügyét, mert a médiában éghet aki nem elég empatikus az ügyben! A hivatalok sajnos nagyon inkompetensek és látszólag együttműködőek az ügyben! Amíg nem ver port, bizony nem hiszik el, hogy rájuk borítja az asztalt!

Amennyiben úgy érzi, ossza meg velem a helyzetét emialban a kontaktomon keresztül és segíteni fogok Önnek!

Előre is nagyon köszönöm válaszát!