Drága kislányom!

Lassan nagykorúvá serdültél bár ez az idő inkább az örökkévalóságra hasonlít. Olyan ez mint némán bezártan élni egy testben, halovány reményeket érezve, hogy a külvilág majd észleli a hangunkat, de erőtlenül és némán ülünk. Az agyműködés mindenben segíti a létezésünket, de éber kómában alszunk. Ez a hasonlat jutott eszembe akkor amikor azt próbálom elmagyarázni magamnak vagy olykor másoknak, hogy hogyan lehet átélni egy olyan ember hiányát akit szeretünk és aki fontos nekünk. Nehéz azt mondani, hogy nem vagy velem, vagy azt, hogy nem láthatlak.

Nekem még is az a véleményem, hogy ha mindezeket amiket itt évente írok neked, elolvasod és jókat elmélkedsz rajta: már nem hibáa telt el a 12. év is mióta nem láttalak élőben. Megjegyzem, egyik családtagod lelkileg kiborulhatott, mert küldött rólad jó sok fényképet egészen néhány évvel ezelőtti éveidről is. A bringádról, a születésnapi tortáidról és különféle emberekkel való közös fotóidból.

Beszéltem Danival erről és hát bizony nézd meg a képeiteket, sok a hasonlósság köztetek. Azért tudnék mutatni néhány fotót ahol hozzád hasonló arcok vannak, detto olyan arcok mint Te voltál kicsi korodban. Az élet ilyen: halad az idő és bár sokan bölcsebbek nem lesznek, de azt hiszik…

Tortát küldenék, de egyetlen olyan küldeményem nem érkezett meg soha hozzád amit bármikor is küldtem, meg végül is itt a lehetőség: engem bármikor elérsz!

A születésnapod és korod okán is azt remélem, ahogyan egy intézetis fiatalokból álló csoport mondta: a gyerekek mindíg tudni akarják a másik oldal válaszát is, nyugodjak meg, előkerülsz. Ők is elmentek megkeresni a válaszaikat, volt aki örült neki, volt aki már későn érkezett és nem volt kivel megbeszélnie, de olyan is akadt aki nem azt kapta amit remélt. Azt minden esetre továbbra is tudnod kell, hogy bármikor, bárhol is legyél és gondod van, szükségét érzed a jelenlétemnek, akkor rám számíthatsz!

Telefonálsz és elérsz!

Hiszem, hogy megérkeznek a magad kérdései és a válaszaidat a magad szemével és eszével akarod megismerni! Ez biztos, hiszen az egész személyiségedben ott az alapvető forrás: még Luk is kiváncsi volt a gonosz apjára, még őt is átjárta a szeretet, a kiváncsiság, a megbocsájtás. Ezzel szemben téged a megtévesztés az átverés jár át évek óta, de el fog jönni amikor magad akarod a válaszaidat! Lehet bárki jó szülő még Trontál Simon is ( Sándor Mátyás a film címe nézd meg) de az a kötelék ami vér szerint köti a másikhoz az embert, erősebb annál, hogy válasz nélkül kidobj valamit, valakit… Te is egyszer eléred a magad Antekirt doktora általi embereidet, azok reakció és adatai feltesznek neked sok kérdést és magadtól fogod remélni a megoldást: telefon kézbe és már csörgetsz is. Apa. én vagyok -szól majd a telefon…

Boldog születésnapot kívánok Mercédesz!

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website.
Ok
Share This