Az élhető világban az emberek:segítőkészek

Az élhető világban az emberek erősítik egymás törekvéseit az élhetetlen világban pedig az emberek, egymás életét veszik el egy kis élettérért. Ezzel viszont azok is szenvedés részesei lesznek ,akik ezeknek a törekvőknek a területén élnek, mert a szenvedés láncolatszerűen áthatja az élet minden szegletét általuk.

Egyesek a növekedésükkel elfelejtik honnan jöttek és csak azt hajtogatják: “Nekik is volt rá esélyük” pedig tudják, hogy nem így van!

Ezek az emberek lesznek mások kizsákmányolói és végül Önnön életerük felforgatói! Ezek a réteg kizsákmányolók gyáva emberek: esténként félnek a lakásukban egyedül lenni mert a fejük tele szalad minden gyáva gondolattal. A magány, a halál, a ha elfogya pénzem gondolata megöli a lelküket. Ettől még élősködőbbek lesznek. Szenvtelenül mondják a szemedbe, ők megdolgoztak érte de azt, hogy hány ember életének árán, ezt soha nem fogod megtudni. A segítőkész ember, szeretettel segít másokon, ha kicsi, ha nagy de Te soha nem fogod érezni, ő honnan jött.

A sóher, gyáva pénzhajhász, mindig is harácsoló marad: elveszi a lelked, az életed, a pénzed! Ezeknek a harácsolóknak semmi sem elég, mind aprópénzért szeretné mindenét megszerezni, mert önnön bálványszobrához kell még egy szeg, vagy egy ékszer.

Élhetetlen, gyáva és semmitérő emberek, a pénz elvesztésének félelmével tele. A pénz pedig az ilyen ember mellett, nem sok örömet okoz, sem magának , sem másnak! Így teszik tönkre ezek a gyáva, magukba roskadó álszent pénzesnek látszó emberek, a saját, és teljes környezetük életét!

kigyo-es-a-penz

A családjuk is csak lézeng az ilyennek, mert a pénz áthatja életüket: ékszer, autó és minden, félve és rettegve, mi lesz ha elvesztem mindet érzésével!  A pénz egy eszköz csupán és aki erre nem jön rá, annak lesz ékszere, kocsija is talán, ám szerető emberek körülötte, csak a pénzének meglétéig mondják majd, hogy “szeretünk barátom”.

Ádám és Éva után a kígyó az emberek képére formálta magát és sziszegi halkan az arcokba:”gyáááva vagy, szeresd a péééénzt sziiiiiissssssszzzzzzzz” és az ember gyarlón, féli a pénzét. A kígyó pedig a fán tekeregve halkan súgja utánnnuk:”látjááááátok, éééénnnnn nyerteeeem sziiiiiissssssszzzzzzzz” 

A világ ezt éli és így él, sajnos…

A cikk szerzője: Zoltan Petrasovits

Az írás egy kommunikációs lehetőség.  Sokszor segít, hogy meglássam, miként gondolkodtam egykoron. Néha elborzaszt, néha megnevettet, de biztosan tudom, hogy az is én vagyok. Az írás által pedig talán mások, nyitottabb szemmel járhatnak, mint egykoron tettem és tanulhatnak azokból ami emberré teszi az embert: a hibákból és a sikerekből egyaránt!