Hozzászólás: A zsemle ára http://www.petrasovits.eu/a-zsemle-ara/ A google optimalizálás a kereső optimalizálás világában is emberek vagyunk. Emberek a történések mögött... Sat, 03 Dec 2011 21:49:07 +0000 hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.3.1 Szerző: Deák Villő http://www.petrasovits.eu/a-zsemle-ara/comment-page-1/#comment-343 Deák Villő Sat, 03 Dec 2011 21:49:07 +0000 http://www.petrasovits.eu/?p=338#comment-343 Egy villanyszámláján felháborodott ismerősöm jóvoltából került az orrom elé nekem is ez a levél. Elolvasván biztosra vettem, hogy a lelkes körlevélküldözgetők már teleszórták vele az internetet, a világon segíteni akarók feltették blogjaikba, fórumaikra. Így válaszom el sem juthat mindenkihez, aki most abban a hitben él, hogy vele jogtalanul fizettetnek például az infrastruktúra használatáért, amikor a szolgáltató akár ajánlott levélpostai küldeményként is feladhatná a kedves fogyasztó havi áramszükségletét pufi borítékban. De térjünk vissza a villanyszámlához. Amikor elolvastam a kérdéses levelet és nem értettem, hogy a tollforgató mit nem ért, puszta kíváncsiságból beírtam a keresőbe, hogy „what contains the electricity bill”, s még igazából be sem fejeztem, de már felkínálta nekem a google, mint gyakran keresett szókapcsolatot. Ez arra utal, hogy külföldön is foglalkoztatja ugyanez a fogyasztókat, tehát a „normális” külföld megállapítás az elektromos áram terén kritikus. De nézzük meg, mit tartalmaz a villanyszámla ezen a normális külföldön: Kanada – Ontario „Az elektromos áram költsége csak egy összetevője a villanyszámlának.” – kezdődik az írás, amit a google kidobott a kérdésemre. „Vannak más költségek is számlájában, amikben megjelenik az áram szállítása, az állandóság/ megbízhatóság biztosítása, és az Ön fogyasztásának kezelése.” Ezután a kanadai számlaismertető elmondja, hogy a közelmúltban leegyszerűsítették a számlát, hogy az emészthetőbb legyen a fogyasztó számára. Most már csak (!) 4 fő összetevőt tartalmaz, melyek ezek: 1/ Elektromos áram: ez az, amit a fogyasztó elhasznál, s a helyi ellátónak kifizet. 2/ „Kézbesítés”: az áram szállításáért fizetendő díj, vagyis a magasfeszültség-továbbító rendszer és az elosztó rendszer működtetésének díja 3/ Szabályozás: 0,62 cent/kWh-ban megállapítva. Ez fedi a rendszer karbantartásának költségeit, meg még az alábbiakat: + fizikai korlátok és veszteség: az elektromos áram szállítása hatalmas veszteséggel jár, az elektromos áramot nem lehet tárolni, a díjak egy része ebből a sajátosságból adódik minden vidéken. + Megbízhatóság (úgy sejtem, hogy a magyar számlán szereplő „menetrend kiegyensúlyozási díj” ugyanezt fedi, s szükségessége egyébként könnyen belátható): Tehát az áram sajnos nem tárolható ilyen méretekben, plusz az éppen rá mutatkozó igény pontosan nem kiszámítható, még ha mutat is némi rendszert. Így az erőmű letermel x mennyiséget, de nem lehet tudni, hogy az sok lesz-e, vagy éppen kevés. Természetesen igyekeznek inkább többet termelni, nehogy véletlen leolvadjon a kedves állampolgár hűtője, mert a szomszéd bekapcsolta a száz éve nem használt hősugárzóját. Egy igen bonyolult rendszer segít úgy elosztani az áramot, hogy tényleg stabil legyen a szolgáltatás, s próbálják a lehető legkevesebb felesleggel megúszni a termelést. Közben legyen gondjuk a rendszertelenül termelő forrásokra is, pl. szél, vagy naperőművek (továbbra is Kanada). Az elektromos áram természetéből kiindulva tehát ez egy roppant kényes és komoly probléma, nem kétség, hogy figyelmet érdemel. Azt várná a kedves fogyasztó, hogy ne vele fizettessék meg az egyébként az ő kedvéért letermelt, csak feleslegesnek bizonyuló energiát, mert a kedves fogyasztó aznap nem nézte meg a kedvenc sorozatát a tévében? + IESO adminisztráció – itt a külföldiek azért fizetnek, mert az IESO méltóztatik kezelni a rendszert, illetve hogy működtessék az áram nagykereskedelmi piacát. Talán megnyugtatásul közlik, hogy ez a díj kevesebb kevesebb mint egytized cent/kWh. A 4. összetevő egy Ontario Pénzügyi Minisztériuma által meghatározott összeg (0,7 cent/kWh), ami a korábbi Ontario Hydro adósságának törlesztésére (!) kell. A kanadaiak is kalkulálhatnak, s megtudhatják milyen egyéb költségek társulnak fogyasztásukhoz: http://www.ontarioenergyboard.ca/OEB/Consumers/Electricity/Your+Electric... Beírtam németül is a kérdést, s szép részletezését találtam egy német számlának, melyből kiderül, hogy odaát is többféle ára lehet az áramnak attól függően, hogy az év mely szakában használtuk, s itt is vannak ilyen részletek, hogy + Hálózathasználat + Mérőeszköz + Óraleolvasási-díj + Számlázás + Üzemeltetési járulék + A megújuló energia törvény értelmében szedett járulék + Egy másik kitudjamilyen törvény értelmében szedett járulék + Valami ökológiai adóreform költsége a kisebb fogyasztás ösztönzésére (vö. szerkezet-átalakítási támogatás) A kérdéses levél írója által kifogásolt ÁHK, mivel a számlán az áfa oszlopában foglal helyet egy pénzügyi fogalom lehet, s valóban: az "áfa hatályán kívüli" rövidítése. Az alábbi leírásban azt is megnézhetjük, melyik összetevő mekkora költséget jelent nekünk: http://www.elmu.hu/esz-lak-dijtablazat, mert szabályozott. Kanadában ezek a plusz költségek a teljes számla 60%-át tették ki, Németországban is tetemes összeget. A <b>gázszámlához</b> annyit fűznék hozzá, hogy bizony, a tüzelőanyagoknak van fűtőértékük, ami azt jelenti, hogy az egyikből ugyanakkora mennyiség elégetése több energiát termel, a másik kevesebbet. A földgáz sem mindig azonos minőségű, hol többet, hol kevesebbet kell elhasználni ahhoz, hogy a lakásunkat felfűtsük vele. Egy egyszerű példa alapján (a megadott adatok és "mértékegységek" csak a szemléltetést szolgálják!): - szeretnénk 30 fokra fűteni a krokodil terráriumát Vacak gáz: a terrárium felfűtéséhez 3 szakajtóra van szükség, fűtőértéke 2 MJ/szakajtó Jó gáz: a terrárium felfűtéséhez 1 szakajtó is elég, fűtőértéke 6 MJ/szakajtó Ha csak az elhasznált gáz térfogata után fizetnénk (legyen 1 szakajtó gáz ára 20 pengő), akkor a krokodil komfortérzetének biztosítására a vacak gáznál 3x20=60 pengőt költünk, a jó gáznál pedig 1x20=20 pengőt. Ha számításba vesszük a fűtőértéket is, akkor a fűtőérték és az elhasznált térfogat szorzataként megkapjuk a ténylegesen elhasznált hőmennyiséget, ami ugye mindkét esetben ugyanaz: 3 szakajtó vacak gáz hőmennyisége is 3x2=6 MJ, s a jó gázé is 1x6=6 MJ (MegaJoule, ejtsd: megadzsúl). Így igazságosabb, ha nem térfogatra adják meg az egységárat, hanem az elhasznált hőmennyiségre, s végső összegként e kettő szorzatát fizetjük. (Pl. legyen az egységár 4 pengő/MJ és így 3 szakajtó vacak gázért és 1 szakajtó jó gázért is 6x4=24 pengőt fizetünk.) Hogy hol van a fogyasztóvédelem akkor, amikor a fogyasztó sérelmezi miért nem fizethet többet ugyanazért az eredményért, ha épp alacsony fűtőértékű gáz jön a vezetékből? Maradjon költői kérdés inkább. Egy villanyszámláján felháborodott ismerősöm jóvoltából került az orrom elé nekem is ez a levél. Elolvasván biztosra vettem, hogy a lelkes körlevélküldözgetők már teleszórták vele az internetet, a világon segíteni akarók feltették blogjaikba, fórumaikra. Így válaszom el sem juthat mindenkihez, aki most abban a hitben él, hogy vele jogtalanul fizettetnek például az infrastruktúra használatáért, amikor a szolgáltató akár ajánlott levélpostai küldeményként is feladhatná a kedves fogyasztó havi áramszükségletét pufi borítékban. De térjünk vissza a villanyszámlához. Amikor elolvastam a kérdéses levelet és nem értettem, hogy a tollforgató mit nem ért, puszta kíváncsiságból beírtam a keresőbe, hogy „what contains the electricity bill”, s még igazából be sem fejeztem, de már felkínálta nekem a google, mint gyakran keresett szókapcsolatot. Ez arra utal, hogy külföldön is foglalkoztatja ugyanez a fogyasztókat, tehát a „normális” külföld megállapítás az elektromos áram terén kritikus. De nézzük meg, mit tartalmaz a villanyszámla ezen a normális külföldön: Kanada – Ontario „Az elektromos áram költsége csak egy összetevője a villanyszámlának.” – kezdődik az írás, amit a google kidobott a kérdésemre. „Vannak más költségek is számlájában, amikben megjelenik az áram szállítása, az állandóság/ megbízhatóság biztosítása, és az Ön fogyasztásának kezelése.” Ezután a kanadai számlaismertető elmondja, hogy a közelmúltban leegyszerűsítették a számlát, hogy az emészthetőbb legyen a fogyasztó számára. Most már csak (!) 4 fő összetevőt tartalmaz, melyek ezek:

1/ Elektromos áram: ez az, amit a fogyasztó elhasznál, s a helyi ellátónak kifizet.
2/ „Kézbesítés”: az áram szállításáért fizetendő díj, vagyis a magasfeszültség-továbbító rendszer és az elosztó rendszer működtetésének díja
3/ Szabályozás: 0,62 cent/kWh-ban megállapítva. Ez fedi a rendszer karbantartásának költségeit, meg még az alábbiakat:
+ fizikai korlátok és veszteség: az elektromos áram szállítása hatalmas veszteséggel jár, az elektromos áramot nem lehet tárolni, a díjak egy része ebből a sajátosságból adódik minden vidéken.
+ Megbízhatóság (úgy sejtem, hogy a magyar számlán szereplő „menetrend kiegyensúlyozási díj” ugyanezt fedi, s szükségessége egyébként könnyen belátható): Tehát az áram sajnos nem tárolható ilyen méretekben, plusz az éppen rá mutatkozó igény pontosan nem kiszámítható, még ha mutat is némi rendszert. Így az erőmű letermel x mennyiséget, de nem lehet tudni, hogy az sok lesz-e, vagy éppen kevés. Természetesen igyekeznek inkább többet termelni, nehogy véletlen leolvadjon a kedves állampolgár hűtője, mert a szomszéd bekapcsolta a száz éve nem használt hősugárzóját. Egy igen bonyolult rendszer segít úgy elosztani az áramot, hogy tényleg stabil legyen a szolgáltatás, s próbálják a lehető legkevesebb felesleggel megúszni a termelést. Közben legyen gondjuk a rendszertelenül termelő forrásokra is, pl. szél, vagy naperőművek (továbbra is Kanada). Az elektromos áram természetéből kiindulva tehát ez egy roppant kényes és komoly probléma, nem kétség, hogy figyelmet érdemel. Azt várná a kedves fogyasztó, hogy ne vele fizettessék meg az egyébként az ő kedvéért letermelt, csak feleslegesnek bizonyuló energiát, mert a kedves fogyasztó aznap nem nézte meg a kedvenc sorozatát a tévében?
+ IESO adminisztráció – itt a külföldiek azért fizetnek, mert az IESO méltóztatik kezelni a rendszert, illetve hogy működtessék az áram nagykereskedelmi piacát. Talán megnyugtatásul közlik, hogy ez a díj kevesebb kevesebb mint egytized cent/kWh.
A 4. összetevő egy Ontario Pénzügyi Minisztériuma által meghatározott összeg (0,7 cent/kWh), ami a korábbi Ontario Hydro adósságának törlesztésére (!) kell.

A kanadaiak is kalkulálhatnak, s megtudhatják milyen egyéb költségek társulnak fogyasztásukhoz: http://www.ontarioenergyboard.ca/OEB/Consumers/Electricity/Your+Electric...

Beírtam németül is a kérdést, s szép részletezését találtam egy német számlának, melyből kiderül, hogy odaát is többféle ára lehet az áramnak attól függően, hogy az év mely szakában használtuk, s itt is vannak ilyen részletek, hogy

+ Hálózathasználat
+ Mérőeszköz
+ Óraleolvasási-díj
+ Számlázás
+ Üzemeltetési járulék
+ A megújuló energia törvény értelmében szedett járulék
+ Egy másik kitudjamilyen törvény értelmében szedett járulék
+ Valami ökológiai adóreform költsége a kisebb fogyasztás ösztönzésére (vö. szerkezet-átalakítási támogatás)

A kérdéses levél írója által kifogásolt ÁHK, mivel a számlán az áfa oszlopában foglal helyet egy pénzügyi fogalom lehet, s valóban: az “áfa hatályán kívüli” rövidítése. Az alábbi leírásban azt is megnézhetjük, melyik összetevő mekkora költséget jelent nekünk: http://www.elmu.hu/esz-lak-dijtablazat, mert szabályozott. Kanadában ezek a plusz költségek a teljes számla 60%-át tették ki, Németországban is tetemes összeget.

A gázszámlához annyit fűznék hozzá, hogy bizony, a tüzelőanyagoknak van fűtőértékük, ami azt jelenti, hogy az egyikből ugyanakkora mennyiség elégetése több energiát termel, a másik kevesebbet. A földgáz sem mindig azonos minőségű, hol többet, hol kevesebbet kell elhasználni ahhoz, hogy a lakásunkat felfűtsük vele. Egy egyszerű példa alapján (a megadott adatok és “mértékegységek” csak a szemléltetést szolgálják!): – szeretnénk 30 fokra fűteni a krokodil terráriumát Vacak gáz: a terrárium felfűtéséhez 3 szakajtóra van szükség, fűtőértéke 2 MJ/szakajtó Jó gáz: a terrárium felfűtéséhez 1 szakajtó is elég, fűtőértéke 6 MJ/szakajtó Ha csak az elhasznált gáz térfogata után fizetnénk (legyen 1 szakajtó gáz ára 20 pengő), akkor a krokodil komfortérzetének biztosítására a vacak gáznál 3×20=60 pengőt költünk, a jó gáznál pedig 1×20=20 pengőt. Ha számításba vesszük a fűtőértéket is, akkor a fűtőérték és az elhasznált térfogat szorzataként megkapjuk a ténylegesen elhasznált hőmennyiséget, ami ugye mindkét esetben ugyanaz: 3 szakajtó vacak gáz hőmennyisége is 3×2=6 MJ, s a jó gázé is 1×6=6 MJ (MegaJoule, ejtsd: megadzsúl). Így igazságosabb, ha nem térfogatra adják meg az egységárat, hanem az elhasznált hőmennyiségre, s végső összegként e kettő szorzatát fizetjük. (Pl. legyen az egységár 4 pengő/MJ és így 3 szakajtó vacak gázért és 1 szakajtó jó gázért is 6×4=24 pengőt fizetünk.)

Hogy hol van a fogyasztóvédelem akkor, amikor a fogyasztó sérelmezi miért nem fizethet többet ugyanazért az eredményért, ha épp alacsony fűtőértékű gáz jön a vezetékből? Maradjon költői kérdés inkább.

]]>